3. Madaras Gergely

Csajkovszkij-est

Csajkovszkij: Rómeó és Júlia – nyitányfantázia
Devienne: e-moll fuvolaverseny Nr. 7
Csajkovszkij: 1. g-moll szimfónia

Közreműködik: Béres Ottó – fuvola
Savaria Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Madaras Gergely

Csajkovszkij: Rómeó és Júlia – nyitányfantázia

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) a Rómeó és Júlia nyitányfantáziát William Shakespeare azonos című műve alapján 1869-ben írta, majd 1870-ben és 1880-ban átdolgozta. A művet először 1870. március 16-án Moszkvában az Orosz Zenei Társaság előadásán Nyikolaj Rubinstein vezényelte. A bemutatón a befejezés még gyászinduló volt, Csajkovszkij ezen utóbb változtatott: vigasztaló kicsengéssel, a szerelem földöntúli hatalmának sejtetésével zárta le a kompozíciót. A zene nem követi pontosan Shakespeare tragédiájának cselekményét, csupán költői lényegét ragadja meg. A bevezetés a dráma sötét hátterét vázolja, majd Rómeó szerelme bontakozik ki, fájdalmasan és reménytelenül. A zenei alapgondolat – a két ellenséges család kíméletlen harca – izgatott, feszült hangulatú előkészítés után jut kifejezésre. Az indulat végül valóságos harcban, öldöklésben robban ki. Mikor végre elcsendesedik, Júlia megkapó gyengédségű dallama hangzik fel. A leány érzelmének gazdagsága és fiatalságának minden ereje is kevés ahhoz, hogy a külvilág kegyetlenségével szembeszállhasson, a szerelem elvész a gyilkos összecsapásban. Az utolsó csatazaj heves robaját a halál csendje váltja fel. A zárásként felcsendülő, éteri tisztaságú dallam a halál mellett a szerelem örökkévalóságát is jelképezi.

versenymű zenekari szólistával

Mindig felemelő érzés, amikor a Savaria Szimfonikus Zenekar tagjai közül kiválasztott szólistát hallhatunk egy versenymű előadásakor.  A zenekar és a közönség számára különleges alkalom, a szólistának pedig rendkívül izgalmas lehetőség a hazai közönség és a zenekari társak előtt megmutatni tudását: virtuozitását, hangszerének mesteri kezelését, gazdag, érzékeny zenei kifejezőképességét, művészi világát.

Csajkovszkij: 1. g-moll szimfónia

Csajkovszkij az 1. szimfóniát (“Téli álmodozás”, op. 13.) Moszkvában írta, 1866-ban, amikor az akkor mindössze 26 éves zeneszerző az újonnan nyílt moszkvai konzervatórium zeneelmélet tanára lett. A szimfónia alcímét az I. tétel fantázianevéről kapta. A művön érezhető Mendelssohn és Schumann hatása, de emellett természetesen zenei nyelvezete erősen kötődik az orosz népzenéhez és az orosz kortársakhoz. I. Álmok egy téli utazásról – Allegro tranquillo, II. A vigasztalanság földje. A ködök földje – Adagio cantabile ma non tanto, III. Scherzo. Allegro scherzando giocoso, IV. Finale. Andante lugubre – Allegro maestoso.