2. Thomas Kornél és Luis Aracama

Camille Saint-Saëns (1835-1921) francia zeneszerző, karmester, zongorista, orgonista. Az a-moll csellóversenyt 1872-ben mutatták be. Saint-Saëns a zenei neoklasszicizmus jeles képviselője. Korábban az új zene elkötelezett híve volt, ezért támogatta a Société Nationale létrejöttét, noha nem tartozott a forradalmi újítók közé. Műveiben a nagy tudás hűvös szigorral és eleganciával társul, a formai és technikai sajátosságok lépnek előtérbe. Zenéjéből a klasszikus zenei iskolázottság érezhető ki, emiatt törekedett zenéjében plasztikusságra, választékosságra és világos kifejezésre.

Brahms III. szimfóniáját gyakran nevezik a másik három kistestvérének, amely felbukkan itt-ott a koncertprogramokban, de mégsem annyira lenyűgöző szimfonikus építmény, mint az első, a második és a negyedik a műfajból. Jóllehet, az I. szimfónia monumentálisabb méreteket csillogtat, de annak nagysága legalább annyira fakadt Beethoven-komplexusból, mint művészi őszinteségből, a IV. szimfónia vadromantikája pedig egész más dolgokat remegtet meg a hallgatóban. A III. szimfóniában érdekesen vegyül a heroizmus és a protestáns zenei gondolkodásmód ­— forma és esztétika ideális keveredése ez. Van ennek a szimfóniának egy varázslatos 3. tétele — egy szomorkás, szinte gyászos c-moll scherzo(szerűség) Poco allegretto felirattal, amely annyira különleges színeket kelt életre, és olyan egyedi hangulatú, hogy számos zenészt, filmkészítőt megihletett.

Thomas K.: String Zing
Saint-Saëns: A-moll csellóverseny
Brahms: 3. F-dúr szimfónia

Közreműködik: Luis Aracama

Vezényel: Thomas Kornél