Jandó Jenő

Az 1950-es évek elején született nagy magyar zongoristageneráció tagja, egyike a legtöbb felvételt készített és a kritika által világszerte is elismert zongoristáknak. 1952-ben született Pécsett, és hatévesen kezdett zongorázni. Előbb a pécsi Konzervatóriumban tanult, 1968-tól pedig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol Nemes Katalin, Kadosa Pál és Mihály András növendéke volt. 1974-ben diplomázott a Zeneakadémián, és azóta az intézmény tanára.

1973-ban megnyerte a Magyar Rádió Zongoraversenyét, majd a milánói Dino Ciani Versenyen, a versailles-i Cziffra György Versenyen és a sydneyi Nemzetközi Versenyen nyert díjat. A magyar zenei élet egyik legaktívabb résztvevője, s nemzetközi karrierje kezdete, a hetvenes évek eleje óta koncertezik szerte Európában, Amerikában és Japánban. Rendszeresen fellépett és fellép olyan jelentős karmesterekkel, mint Ferencsik János, Fischer Ádám, Fischer Iván, Lamberto Gardelli, Ligeti András, Giuseppe Patané, Peskó Zoltán, Jurij Szimonov és Vásáry Tamás. A Hungaroton mellett sok felvételt készített a Naxos és a Laserlight cégekkel.

Hatalmas diszkográfiát mondhat magáénak, többek között Beethoven és Mozart valamennyi zongoraművéből csakúgy, mint Bach, Bartók, Haydn, Liszt és Schubert kamarazenéjéből. Lemezfelvételeiről elismerő kritikák jelent meg többek között a Gramophone, a Fanfare, a CD Review és a Penguin Guide szaklapokban, 1992-ben pedig a Liszt Társaság Nagydíjával jutalmazták. Pályája során számos elismerésben részesült, 1980-ban Liszt Ferenc-díjat, 1987-ben érdemes művész címet, 1995-ben Bartók–Pásztory-díjat, 1997-ben Kossuth-díjat, 2004-ben Magyar Klasszikus Zenei Díjat, 2006-ban Bartók Béla-emlékdíjat kapott.