Zenekari koncert - Mendelssohn és Mahler

Mendelssohn Olasz szimfóniája és Mahler Dal a Földről című szimfóniája: harmonikus életérzés, túláradó életöröm, vérpezsdítő tánc szemben a lemondás, keserűség, szomorúság és örök búcsú hangulatával. Aligha képzelhetünk el kontrasztosabb műsort. A fiatal Mendelssohn hangokba öntött itáliai úti benyomásai teszik ki az est első felét, majd a szünet után az érett, és a halállal eljegyzett Mahler különös hangulatú, hattételes, kínai versek német átköltésére írott műve következik, amelyet ő maga szimfóniának nevezett, de teljes joggal nevezhetnénk dalciklusnak is.

A 21 éves Mendelssohn második itáliai utazásán szerzett kulturális élményeit sűrítette bele ifjúkori művébe, az Olasz szimfóniába. 1830 őszén, Velencéből írott lelkes hangú levelében arról tudósította szeretteit, hogy Itália „a legnagyobb életöröm” hazája, Rómát elérve pedig már az úti benyomásait összegző szimfónia gondolata foglalkoztatta. A mű keletkezésének ideje későbbi: Mendelssohn 1832-ben kapta meg a Királyi Filharmonikus Társaság felkérését egy új szimfónia megírására. Ekkor vetette papírra lóhalálában az A-dúr szimfóniát, melynek premierjét 1833 májusában Londonban dirigálta. A derűs olasz életérzésen, a szemlélődésen és a zárótétel fergeteges délolasz táncán, a Saltarellón kívül a lassú tételben élete két olyan kulcsfontosságú szereplőjének is emléket állít, mint tanára, Zelter és pártfogója, Goethe, akiket 1832-ben veszített el.

Mahler két énekhangra és zenekarra komponált hattételes Dal a Földről (Das Lied von der Erde) című szimfóniáját csak 1911-ben, a komponista halála után mutatták be. A zeneszerzőt babonás félelem tartotta vissza a kilencedik szimfónia megírásától, ezért nem sorszámot, hanem ezt a címet adta a nyolcadik után következő műnek. Mahler 1907-ben ismerte meg Hans Bethge kínai költők nyomán írott Die chinesische Flöte című kötetét, amelyből hat verset zenésített meg.

A kortárs kritikus, Paul Bekker a darab kapcsán Mahler „öregkori stílusáról” beszél, amely „csupa fanyar fantasztikum, tele a jövő sejtelmeivel, mint minden nagy művész érett stílusa”.