Zalán Tibor: CSAKMIÉRTEK - Őze Á., Kútvölgyi E., Cserna A., Auksz É., Fekete L.

A negyvenes férfi nem tud továbblépni, élete a közepénél megakadt. Elveszett. Az események és a körülötte lévők irányítják. Hogy miért van ez így, hogyan jutott idáig, miért engedte ezt – annak sok oka lehet. Némelyről tud, másról csak sejtése van, de a legtöbb okot még csak nem is feltételezi. Meg kell fejtenie a kudarca hátterét. Ahhoz fel kell tárnia a családi múltat. Titkokat, elhallgatásokat. Anyja egy egyszemélyes erkölcsrendészet. Nem tudja elengedni a fiát, összeroppantja az aggodalmaival, az anyáskodásával, szidalmaival. Aztán ott van az ex-feleség, az anyja legnagyobb ellensége, kiszámíthatatlanul megjelenik, hirtelen eltűnik, beleszól a volt férj életébe, a főhősébe. Sosem lehet rajta kiigazodni, mindig váratlan – akár a feltűnései. Ott van még a nővére a mintacsaládjával, sok pénzzel, kertes házzal, kocsival és nyaralóval – a társadalom igazi nyomasztó vágyképe: ezt kell elérni. De mi van, ha valaki nem képes ezt elérni? Ha a társadalom folyamatosan azt érzékelteti vele: értéktelen, felesleges, mert nincs családja, nincs semmije. Illetve mégis vannak bizonyos dolgai: átöröklött traumák. A családi ellentétek katolikusok és zsidók között, a megjárt náci és kommunista kényszertáborok, melyek félelmei velünk együtt tovább élnek. És ott van a rendszerváltás új kora, amely még nem történelmi, mégis jócskán képes újabb traumákat okozni.

A főhőst kérdések sora foglalkoztatja. Hogy tudtak helytállni ősei az embert próbáló időkben? Felismerték-e a sorsfordító pillanatokban a helyes és igaz utat? Egyeztek-e önös érdekeik a helyes és igaz úttal? Felmenői döntései helyesek voltak? Bátrak, netán megalkuvók voltak-e? Zalán Tibor új darabja arra is keresi a választ: hogyan tudunk, vagy nem tudunk ma Magyarországon együtt élni.