Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, Schubert, Mozart, Brahms

Remekművek vonósokra:

SCHUBERT:    5. német tánc két trióval és kódával, D90
MOZART:                         Grande sestetto concertante, K.364a
(a Sinfonia Concertante kamaraváltozata)
BRAHMS:                         1. (B-dúr) szextett, op.18

A műsorról:

FRANZ SCHUBERT (1797–1828) muzsikus családba született, melynek négy tagjából 1811-ben házi együttes alakult. Az akkor 14 éves Franz volt benne a brácsista, ami azért is érdekes, mert Mozart és Beethoven – majd később Dvořák – szintén ezt a hangszert választotta, ha vonósnégyesben kamarázott. Schubert eredetileg házi használatra komponált német táncai és menüettjei a kon­certrepertoár részévé váltak, és gyakran vonószenekari elő­adásban is elhangzanak.

WOLFGANG AMADEUS MOZART (1756–1791) Párizsból szülővárosába hazatérve 1779-ben komponálta egyik legnépszerűbb művét, a vonós Sinfonia concertantét, amely a szimfónia és a versenymű jellegzetességeit ötvözi. Hogy műve minél szélesebb körben elterjedjen, való­színűleg ő készített belőle kamaraváltozatot, melyben a két szólóhangszer – a hegedű és a brácsa – szólamát és a zenekari anyagot hat egyenrangú vonósra osztotta szét, és a Grande sestetto concertante címet adta neki.

JOHANNES BRAHMS (1833–1897) egyik – 1859 novemberében Clara Schumannhoz írott – levelében Brahms megemlíti, hogy egy szeptetten dolgozik. Valószínűleg ez volt az őse a B-dúr szextettnek, melyet a következő évben fejezett be. Az 1860-as hannoveri be­mutató vezérhegedűsével, Joachim Józseffel közösen vég­legesített kotta 1862 januárjában jelent meg. A szerenádszerűen érzelmes dallamossága és szenvedélyes, concertáló jellege folytán Brahms legkedveltebb kamaraműve lett.