Vőlegény

Egy évszázaddal ezelőtt a világ először találkozott ezzel a figyelemre méltó színpadi opusszal – egy olyan művel, amely hamar a 20. századi zenei újítás egyik megkerülhetetlen darabjává vált. Az 1926-ban bemutatott daljáték mérföldköve a magyar zenetörténetnek: komponistája, Kodály Zoltán azon törekvését teljesítette be, hogy az ősi időkből származó magyar népdal a klasszikus zenével azonos helyre kerülhessen ugyancsak ekvivalens értékei okán, tehát a nemzet Operaházának színpadára.

Bartók Béla két nagyhatású színpadi műve a férfi és nő közötti kapcsolatok dinamikáját, személyiségük mélyebb rétegeit vizsgálja olyan alkotók színre vitelében, akik mindketten a hagyomány és az újítás ötvözésével tárják fel a darabokban rejlő lehetőségeket a 21. század közönségének.

Az i. e. 74 körüli Római Birodalomban játszódó Spartacus Seregi László első igazi nagybalettje volt, amely egy csapásra mérföldkő lett a magyar táncéletben. Generációk sora élvezte 1968 óta a történelmi témájú koreográfiát, amely az ókori rabszolgalázadás történetét dolgozza fel úgy, hogy közben igazi mondanivalója nem a forradalom, hanem az emberi érzelmek, döntések az elnyomás ideje alatt.