Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) | Haydn és Saint-Saëns

Műsor:
Joseph Haydn: C-dúr zongoratrió, Hob. XV:27
Joseph Haydn: Esz-dúr zongoratrió, Hob. XV:29
Camille Saint-Saëns: e-moll zongoratrió, Op. 92

Közreműködik:
Stark János Mátyás – hegedű
Devich Gergely – cselló
Ránki Fülöp – zongora

Két igen termékeny és invenciózus szerző találkozik a Trio Haris november 3-ai műsorában. Haydn a zongorás trió műfajának első kiemelkedő alkotója. A programban szereplő két műve egy három trióból álló gyűjtemény részét képezi. A gyűjtemény ajánlása Therese Jansen–Bartolozzinak szól, annak a kiváló zongoraművésznek, akinek az angol gyártmányú fortepianókkal megismerkedő Haydn két legvirtuózabb zongoraszonátáját, az e két trióval azonos hangnemű londoni C-dúr (Hob. XVI:50) és Esz-dúr (Hob. XVI:52) szonátát is címezte. Az ennek megfelelően gazdagon kidolgozott zongoraszólam míves kamaratextúrába ágyazódik. A fel-felvillanó haydni meglepetések különböző szinteken érvényesülnek, felszabadult, meghatott vagy épp döbbent állapotokban tett váratlan harmóniai fordulatok és regiszterváltások formájában éppúgy, mint mindkét mű lassú tételének a szélső tételektől távol eső hangnemében, valamint a forma rugalmas és kreatív kezelésében.

A formabontó magatartás Saint-Saëns nagyszabású e-moll trióját is jellemzi. A szimmetrikusan elrendezett öt tétel keretét bő lélegzetű, komoly nyitány és sötét tónusú finálé adja. A kompozíció szívében helyet foglaló, Asz-dúrnak nevezhető, de a hangnemek között folyton bolyongó Andante con motót egy baszk táncritmusra, az ötös lüktetésű zortzikóra épülő scherzo, illetve egy mazurkaszerű, ám légies könnyedségű intermezzo köti össze a saroktételekkel.