Székely János: Caligula helytartója

Megtörtént Palesztínában, i.sz. 39 -41 ben. A Caligula helytartója a magyar drámairodalom egyik csúcspontja. Hazugság és igazság viszonyát boncolgatja, arra keresve a választ, hogyan maradhat meg embernek az ember, akár gyakorolja a hatalmat – akár, ha ki van téve a hatalmat gyakorlóknak.

Becsületről, barátságról és hűségről szól. No meg árulásról és öncsalásról. Arról, hogy végre kell-e hajtani a parancsot bármilyen őrült is vagy mindent feláldozva szembeszállni véle. Áruló-e az, aki az emberségében leli meg hazáját, vagy eleve bukásra van ítélve.

“Látod ezután is
Jönnek őrültek és őrült helyzetek.
Sosem lesz úgy , hogy ránk ne kényszerítsék
Latorságuk a latrok, tébolyuk
A tébolyultak – mert e nyomorult faj
Sajnos mindenre kényszeríthető.
Csakhogy gondold meg: mentség is a kényszer,
Míg főnököd van, van mentséged is.” – mondják a darabban.
De valamennyien tudjuk, hogy minden mentség öncsalás…”