Szegedi Kortárs Balett: IX. szimfónia

Az országhatárokon átívelő, vallások fölött álló, a kulturális különbségeket áthidaló, egyetemes, közös szellemiség megtalálásának vágya időszerűbb, mint valaha, amikor a világ gazdasági egységesítése valóságos jövőnek tűnik. Az emberi lelkek, szellemek, együttes, közös fellángolása, a gondolatok közös irányú hatóereje régi álma minden humanista gondolkodónak. Vajon az ilyen szellemi UNISONO képes lenne változtatni világunkon, a mindennapjainkon? Hiszem, hogy igen. A közös szó megtalálása azonban nem egyformaság kérdése. Az igazi összhang ünnepe akkor jöhet létre, ha áthatja az egyéniség felszabadulása. Független, emberi önmagunk megtalálásának öröme.
(Juronics Tamás)

Örömóda

Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.
//:Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.:


Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent öröm, te drága, szép!
Bûvkörödbe, ég leánya,
ittas szivünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
mit szokásunk szétszabott,
egy-testvér lesz minden ember,
hol te szárnyad nyugtatod.
Milliók ti, kart a karba!
Gyúljon csók az ajkakon!
Túl a csillagsátoron
él mindnyájunk édesatyja!


Ha célt ért a férfi végül:
társa mellett hû barát,
s kedves nõt nyert hitveséül,
zengje vélünk víg dalát,
s minden szív, ha dobban érte
szív csak egy a földtekén!
Ám ki ezt még el nem érte,
sírva fusson el szegény.
Mind a roppant kör lakóit
szent rokonszenv hassa át!
Csillagokba vonz át
a rejtelmes égi trónig.


Isszuk mind e drága nedvet
a természet keblein.
Jók és rosszak ott repesnek
könnyû rózsaléptein.
Zsenge fürttel, csókkal áldott,
szív hû lángra tõle gyúl;
kéjben úsznak a parányok,
s kerub zengi: szent az Úr!
Milliók ti, porba hulltok?
Érzed, élet, alkotód?
Rejtik õt a csillagok!
Sátrukon túl, él az Úr ott!


Õ a rugó, õ az élet,
ösztökéje: az öröm;
tõle, tõle jár a létnek
óramûve bölcs körön;
csíra szárba tõle szökken,
mennynek napja tõle kél;
szférákat hajt mély ködökben,
hova látcsõ el nem ér.
Boldogan, mint napja lobban
s száll az ég dús térein,
járjatok ti, véreim,
mint a hõsök utatokban.

Az igazság tükre mélyén
a tudóssal szembenéz.
Hív erénye sziklaélén
óvja azt, ki tûrni kész.
Fönn a hitnek fényes ormán
lengedeznek zászlai,
s látni ot a szív omoltán
angyalok közt állani.
Milliók ti, tûrjetek csak,
míg a jobb kor napja gyúl.
Csillagsátron túl az Úr
megjutalmaz érte egy nap.


Isteneknek nincs mit adni;
istenülni nagy dolog.
Gyász, szegénység, jöjj: vigadni
várnak ím a boldogok!
Fátyol hulljon bûnre, bajra,
ellenednek megbocsáss:
szívét többé könny ne marja,
ne rágódjék rajta gyász.
Adóskönyvünk elenyésszen,
béküljön meg, aki él.
Mint mi egymást, úgy itél
minket Isten fenn az égben.


Szent öröm vet borba lángot;
arany fürtünk nedve bõ;
békét isznak kannibálok,
hõsi vért a kétkedõ.
Ünnepeljünk mind felállva,
Míg a kelyhünk körbe megy.
Csapjon égig habja lángja!
Áldjuk a Jó Szellemet!
Kit a csillagár dicsér fenn
és szeráfok zengenek:
áldjuk a Jó Szellemet
csillagsátrán túl az égben!


Bátor szív a szenvedésben,
oltalom, ha árva hív,
sírig hûség esküvésben,
mindig nyílt és tiszta szív,
trón elõtt is férfi-fenség,
vér, vagyon kell érte bár,
szolgálatnak hû fizetség,
s árulónak rút halál!
Mondjuk e szent kört bezárva
tûz borunkra esküvést,
híven álljuk e kötést;
esküdjünk az ég Urára!

Zene: Ludwig van Beethoven IX. szimfónia
Film: Kovács Gábor

http://www.szegedikortarsbalett.hu/Bemutatok/Unisono_IX_szimfonia