Szakadás

A történet főhőse, Ernesztó éppen egy súlyos balesetből – keresztszalag-szakadásból – lábadozik. A sérülés miatt elvették tőle a kedvenc szerepét a színházban, és elveszítette azt is, ami addig a legbiztosabb mankót jelentette számára: a foci nyújtotta eufóriát. Egyik legfontosabb kapaszkodóját elveszítve, a színész kénytelen feltenni a kérdést: Ki a felelős mindezért? Az élet? A sors? Vagy létezik, hogy már a sérülés előtt sem volt igazán boldog, csak takargatta a bajt?

Mivel a fizikai gyógyuláshoz a lelki sebek feltárása is elengedhetetlen, hősünk képzeletbeli sebészkést ragad, és magába néz. A belső utazás során a szálak egészen 1994-ig vezetnek vissza – abba a pillanatba, amikor az Olaszország–Bulgária világbajnoki elődöntőben Gianluca Pagliuca tökéletes ütemben lép ki Lecskov mélységi indítására…

Ebben a szürreális emlékmózaikban egymást váltják a legkülönfélébb szálak: felbukkan a Tücsök és a Hangya meséje, az érsemjéni aranycsapat, egy 50 ezer eurós kártérítési ügy, a nagymama csodás lábkenőcse és egy rogyásig terített születésnapi asztal. Az előadás megmutatja, hogy a múlt és a jelen emlékei mind összefüggenek – pontosan ezért olyan nehéz, de elkerülhetetlen a gyógyulás folyamata. 

Főszerepben
Lajter Márkó Ernesztó

Alkotók
Szövegíró, alkotótárs: Purosz Leonidasz
Díszlettervező: Albert Alpár
Zene: Kolozsi Tamás
Koreográfia: Baczó Tünde
Rendezői mentorálás: Molnos András Csaba, Mátyás Zsolt Imre, Horváth Hunor