Rózsáim pompásan virágoznak

A hatalmas terjedelmű levelezés, amely kettejük kényszerű különélése miatt jött létre, olyan elegye az együtt töltött rövid időszakok emlékképeinek és az egymás utáni vágy keltetette fantáziának, amelyben a napi események, gondok megkapóan személyes vonásokat kölcsönöznek a szereplőknek. Különélésük és egyben Anton halálának oka az a tüdőbaj, amelyet Anton még orvosként, Nyikoláj bátyja ápolása közben kaphatott el. Orvosként tehát pontosan ismerte a betegség lefolyását, de íróként hitt a fantázia hatalmában és egészen a haláláig olyan férje akart lenni Olgának, amilyent szerinte Olga megérdemelt.
Kettejük levelezéséből egy sajátos dinamika bontakozik ki, amelyben feloldódnak a térbeli, időbeli távolságok és a levelekben, a sorok között megbúvó szerelmi történet két olyan személyiséget tár elénk, amelyek már-már egy alkotói fantázia szüleményének tűnnek.
Rendezőként ennek a két portrénak a felvázolását tartottam a legfontosabbnak, figyelembe véve, hogy az általunk közösen megfogalmazott, a képzelet határán egyensúlyozó személyiségrajzok ne ütközzenek az életrajzi hitelesség elvárásival. Ebből a levelezésből kiindulva egy sajátos dramaturgiával bíró jelenet-kollázs jött létre. Mindezt egy olyan látványvilág, és hangzás közvetíti, amely az emlékezés és a fantázia világába röpíti a nézőt.

Levelezésüket színpadra alkalmazta és rendezte: Bodonyi József
 
zeneszerző    Weber Kristóf
látványterv    Tresz Zsuzsa
mozgásterv    Bálint Éva
asszisztens    Béri Gyula