RÁKÁSZ GERGELY - MOZART

Mohács 500 megidézi a reneszánsz királyok udvari hangulatát, olasz, magyar és német dalnokok részvételével ahová már távolról beszűrődnek az oszmán-török birodalom muzsikájának hangjai.A gyűjtés lenyűgöző hangulatot ad a korszakból pláne orgonán, amely élethűen eleveníti meg úgy a harsogó harci trombitákat, mint a reneszánsz lakoma után, a függöny mögül kiszűrődő utolsó józan muzsikus kötelességtudó regál játékát.

Második otthonom - emlékezetes tanulmányaim és első külföldi sikereim hazája - Amerika 250 éve kiáltotta ki függetlenségét, ez tehát történetének kezdete, ha nem számoljuk az Inkákat, Apacsokat, és egyéb szomorú sorsú népeket, akinek a fegyverek modern fejlesztése nem jutott időben eszébe.Innen hozom többek között az első “igazi” amerikai klasszikus zenész Aaron Copland dallamait, aki így jellemezte zenéjének hangulatát:“Ha nyitott kvinteket, kvartokat hallasz nagy ugrásokkal, és úgy érzed, mintha a préri szele simogatná az arcodat - na az én vagyok.” Nem mintha a litván gyökerű brooklyn-i fiú ezeket a kvinteket kvartokat a prérin írta volna. Inkább szép polgári lakásokban New Yorkban vagy Európában.Mesélek majd erről is.

És végül Mozart! Éveken át meséltem róla, miképp élem meg Bach fantasztikus rendjét, amely mintha az Univerzum, ha úgy tetszik Isten hierarchiájába avatná be a hallgatókat.Körüljártuk példákkal, zenei elemzésekkel, hogy a rajongásomból át tudjak ragasztani a kedves hallgatóra is valamit. (Azért lesz Bach is a műsorban.)Ám a magamfajta súlyosan túlgondolkozó ember számára el kellett teljen lassan az életem fele, (igen kedves olvasó 100 évig, vagy tovább tervezek élni) 🙂 mire kapisgálni kezdtem az Univerzum, ha úgy tetszik Isten másik kezét, amely a fantasztikus rendet egy játékos szimfónián keresztül vonja körénk, amelyben nem kell gondolkozni, elemezni, amelynek szabályait nem problémaként kell megoldani az analízis és kivetítés szellemi tornatermeiben, hanem amelyre táncolni kell.Ez a tánc Mozart. 

Szeretettel várom! Már most örülök, olyan jó zenék lesznek!