PUSTOL A HÓ - AVAGY KÖNNYŰ NEKED, SZARVAS JÓZSI - Nemzeti Színház

Azt a csendet, ami már soha nem jön vissza. Ahogy nem jön vissza az a hó sem, ami éjjel, vaksötétben, egy apró lámpafénnyel megvilágítva pustol. Pustol a hó. Folyosókat kellett vágni: a kúthoz, a farakáshoz, a disznó- és a csirkeólhoz, a budihoz, a kukoricadarálóhoz és a bekötőúton, ki egészen a dűlőútig.
Aztán abbamaradt a hóesés. Kisütött a nap, nagyot reccsent. Mínusz húsz fok. Reggel, kakaskukorékolás után a Gyerek felöltözött, kapcával-papírral becsomagolta a lábát, és jól beöltözve, gumicsizmában kilépett az ordító hidegbe. A hatalmas kék égben, verőfényes napsütésben, a hófedte ágakkal földig hajolt fák között kiment pisilni – el egész a budiig, mert nem volt szíve összesárgázni azt a csodát, azt a kék-fehér gyönyörűséget…     – részlet az előadásból

Szarvas József - Bérczes László: Pustol a hó
… avagy könnyű neked Szarvas Józsi

Egy hatvanéves férfi egy pillanatra megáll, visszanéz, hogy találkozzon önmagával. Találkozzon a tanyasi kisfiúval, a debreceni henteslegénnyel, a Csokonai Színház segédszínészével, a „fekete vonaton” jövő-menő színészhallgatóval, a Vígszínház, Kaposvár, majd az új Nemzeti Színház színészével, a viszáki Tündérkert és Kaszás Attila Pajta Színház gazdájával… Egy pillanatra megáll, aztán indul, folytatja útját. Például ezzel az előadással.