Pinokkió (Gózon Gyula Kamaraszínház)

Pinokkió senkinek nem kell bemutatni. Az  idősödő Gepetto, mivel nincs gyermeke, fabábut farag magának, hogy ne maradjon egyedül öregkorára. Ám a fabáb életre kel, kicsit fafejűnek tűnik, játszani akar és csavarogni, szabadon kószálni, nem pedig rögtön iskolapadba ülni. A kalandozás során jó és rossz emberekkel, állatokkal ismerkedik meg, izgalmas és gyakran veszélyes helyzetekbe sodródik. Eleinte nem is tud helyes és helytelen között különbséget tenni, de útja végén magára talál, a „fabáb-szív” igazi életet ajándékoz neki. Útitársai a kalandozásban: Táltos Tücsök és Pillangó, titkos segítője a Kékhajú Tündér.

„Pinokkió figuráját, azt hiszem, nagyon lehet szeretni – hiszen mindannyian vágyunk arra, hogy a saját utunkat járjuk, ne mások döntsék el az életünk folyását, még akkor se, ha ezen a „saját úton” néha szamarakká válunk. Sokszor észre sem vesszük, mi mindent tanulunk meg útközben: Emberré érünk.” (Czeizel Gábor)