Orosz századforduló Balázs János és a Budafoki Dohnányi Zenekar

Balázs Jánoshoz a romantikus zongorairodalom virtuóz és lírai alkotásai állnak igazán közel; lenyűgöző technikájára Rachmaninov ritkán játszott III. zongoraversenyében is nagy szükség lesz. Hollerung Gábor nem véletlenül választotta vendégművésznek, hiszen a Budafoki Dohnányi Zenekar gyakran dolgozik fiatalokkal, s maga is csupa fiatalból álló együttes. A dirigens a zene közvetlenségét, testközelségét hirdeti, mondván, az előadók eltávolítják a zenétől a közönségüket azzal, hogy művészetüket misztifikálják, megértethetetlennek, különlegesnek állítják be, és azt sugallják, hogy komolyzenét csak „lábujjhegyen”, lélegzetvisszafojtva szabad hallgatni. A Hollerung Gábor irányította koncerteken a muzsika közvetlen, érzékekre ható ereje nyilvánul meg, s ez a hatás a vérbőn romantikus alkotások esetében egészen rendkívülinek ígérkezik.

A koncertet 18.30 órai kezdettel Előhang címmel beszélgetés előzi meg, amelyen a fellépő művészekkel és a műsoron szereplő művekkel ismerkedhetnek meg közelebbről az előadásra jeggyel rendelkezők.

Műsor:

Rachmaninov: III. (d-moll) zongoraverseny, op. 30

Rimszkij-Korszakov: Seherezádé, op. 35