Nomádok és Arrhythmia

A kortárs balett témája a vándorlás. Életünk során szinte valamennyien helyet vagy életteret váltunk, akár többször is. A vándorlás mozgatórugója lehet a kíváncsiság, a felfedezés vágya, de lehet oka a szükség, vagy akár a menekülés is. Sok esetben az élettér-változtatás célja a vélt vagy valós problémák megoldása.

Egy dolog azonban bizonyos: akárhová is megy az ember, mindig magával viszi saját magát. Az ősi magyar népmesék központi figurájaként sok esetben megjelenik a vándorlegény alakja, aki tarisznyájával a vállán nekiindul, hogy szerencsét próbálva felfedezze a világot, és benne saját magát. A balett ugyancsak reflektál a táncosok vándor életmódjára. A Nomádok című kortárs balett zenei világa ősi zenei témákhoz nyúl vissza. A zeneművek kortárs táncnyelven íródtak és leginkább az ősi magyar zenei világból merítenek, a táncszínházi produkció pedig kortárs táncnyelven teszi láthatóvá a darab zenei világát. Egyfajta vízió, amely álomszerű világot teremtve ölt formát.

Egerházi Attila rendező-koreográfus

Alkotók:

Rendező-koreográfus: Egerházi Attila
Koreográfus-asszisztens, próbavezető balettmester: Cristina Porres Mormeneo
Fényterv: Egerházi Attila
Szcenikus: Bajkó György
Jelmezterv: Pajor Patrícia és Herman Anett
Zene: Lovász Irén és Дeva – Genezis (album: Gyógyító hang), Lajkó Félix és az Óperentzia – Rét, Balanescu Quartet – Empty Space Dance, Arvo Pärt – Für Alina (piano: Masako Ohta)

 
Arrhythmia 

Előadás időtartama: 20 perc

„Az aritmia - ami orvosi kifejezéssel élve szívritmus zavart jelent – ez esetben metaforáinak tekintendő. Életünket harmónia és diszharmónia, ritmus és aritmia (azaz a normálisnak, megszokottnak tekintett ritmus megváltozása, megtörése) jellemzi. Az élet ritmusa olykor egyenletes, máskor pedig egyenletlenné válik.

Vonatkozik ez az egyénre, párkapcsolatra, vagy akár több ember kapcsolatára, de vonatkozhat egy társadalomra is. A balettet négy táncművész egy viszonylag szűk térben táncolja. A balettet a koronavírus által okozott világjárvány kapcsán, mint egy a társadalomra gyakorolt hatásainak, valamint a karantén időszaknak dedikálva alkottam meg. Jelen időszakunkban a megszokott élet ritmusunk megtört, megváltozott, ha úgy tetszik bizonyos értelemben véve aritmikussá vált. Mind emellett képzőművészeti értelemben véve is létezik ritmus és aritmia. Az emberi test sem szimmetrikus. Az „aritmia” tetten érhető többek között Pablo Picasso munkásságában.”

Egerházi Attila rendező-koreográfus

Alkotók:

Koreográfus: Egerházi Attila 
Zene: Christoph Willibald Gluck & Giovanni Sgambati / James Rhodes: Orfeo et Eurydice: Mélodie for piano solo; Johann Sebastian Bach: Concerto in ré mineur BWV 974 II Adagio; Feeding: Shifted; Orquesta Club Miranda: Serenata
Koreográfus asszisztens és próbavezető balettmester: Cristina Porres Mormeneo 
Jelmezterv: Dušana Heráková 
Színpadkép és fényterv: Egerházi Attila