Nagyzenekari koncert: Dohnányi, Schumann, R. Strauss

Nagyzenekari koncert

Három fantasztikusan hangszerelő zeneszerző, kimondatlan, mégis hallható történetek és a szimfonikus zenekaron kikeverhető végtelen hangszín – ezt kínálja a BFZ és a több mint hatvan éve pályán lévő szaktekintély, a legendás Rudolf Buchbinder közös koncertje. A Beethoven-előadásairól ismert zongorista Dohnányi táncszínpadra megálmodott Szimfonikus percei után lép pódiumra Schumann egyetlen befejezett zongoraversenyével. A szünet után Richard Strauss kerül a középpontba: a jól ismert nőcsábász története után Oscar Wilde csábító, de rémisztő hősnője elevenedik meg, végül zenei tréfáival Till Eulenspiegel szerez tanulságos perceket a közönségnek.

1933-ban, a Filharmóniai Társaság Zenekarának 80. születésnapján összeállt a nagy hármas: Bartók, Kodály és Dohnányi egy-egy műve szólalt meg az ünnepi hangversenyen. A Szimfonikus percek egy évvel később az Operaház színpadára is eljutott Dohnányi felesége, Galafrés Elza koreográfiájával. A mű öt tétele a tündéri Capriccio, a szomorkás Rapsodia, a lendületes Scherzo, egy 16. századi dallamra írt variációs tétel és a felhőtlen Rondo.

1841-ben Schumann lírai fantáziát komponált zongorára és zenekarra, amelyet négy évvel később két további tétellel egészített ki. Az így megszületett a-moll zongoraversenyben a szerző szakított a korabeli hagyománnyal, és magamutogatás helyett a zenekar szerves részévé tette a zongorát. A nyitótétel gyönyörű zenei párbeszédei, az Intermezzo szélsőséges érzelmei és a szünet nélkül berobbanó energikus finálé virtuozitása a legnépszerűbb versenyművek közé emelte a darabot.
Incselkedő, egyre vehemensebb zenei téma négy kürtön, amelynek visszatérései között lírai dallamok szólalnak meg – cím nélkül is sejthető: Don Juan hódításairól van szó. Strauss nem engedte, hogy szöveget nyomtassanak 1888-ban készült művéhez, hiszen zenéjében oly világosan követhető a történet. Tömör, hatásos, dallamokban gazdag portré!

Csábító férfi után csábító nő: a mostohaapja előtt izgató táncot lejtő fiatal Salome bármit kérhet a hétfátyol-táncért cserébe. A lány Keresztelő János fejét kéri ezüsttálcán. A teljes őrület előtti utolsó gyönyörű jelenet Strauss 1905-ben bemutatott operájának legismertebb része, fokozatosan építkező, egzotikus zene.

A koncert zárószáma Till Eulenspiegel, a német mesevilágból származó csínytevő sorsáról emlékezik meg. A rondóformába rendezett, össze nem függő kalandokat két félreismerhetetlen Till-motívum köti össze, amelyek a főhős halála után is megszólalnak, hiszen a polgárpukkasztás örök.

Műsor
Dohnányi Ernő: Szimfonikus percek, Op. 36
Robert Schumann: a-moll zongoraverseny, Op. 54
Richard Strauss: Don Juan, Op. 20;
Hétfátyoltánc a Salome című operából, Op. 54;
Till Eulenspiegel vidám csínyjei, Op. 28

Rudolf Buchbinder (zongora)
vezényel: Fischer Iván