Morgan és Freeman

Fergeteges táncjáték egy olyan személlyel, aki valójában egy bábu.
Ő nem csak egy bábu, hanem egy ember, egy kis ember. Egy életre keltett kicsinyke ember.
Neve: Freeman
Magassága: 35 cm
Kézmérete: nem besorolható
Cipőmérete: 5 cm
Gonoszsága: mérhetetlen
Barátságos-e? Nem igazán

Hogyan jellemeznéd ezt a kis emberkét Morgan?
Amikor találkoztam vele, akkor még kedves kis ember volt, de utána…
Nagyon eleven, sőt mondhatnám rosszindulatú. Mindig újabb és újabb okot keres arra, hogy gonoszkodni tudjon velem, és ezt nagyon élvezi. Ezt persze nem hagyhatom, azt hiszem ki kéne nyírnom. Nincs más választásom, hacsak meg nem változik. Megváltozni? Ő? SOHA!
Valamire készül! Tudom.
És akkor még nem beszéltem a barátjáról, a nyúlról.

KRITIKA:
Horeczky Krisztina
Népszabadság (http://nol.hu/kultura/szoloban-1457761)

Ezt a lidérctörténetet mutatja be az egyórás groteszk, amely legalább annyira pajkos, játékos, szellemes, eleven humorú, mint amennyire sötét, fájdalmas, kegyetlen. Főleg: bátor.

A bábozással ötvözött monotánc azt a létállapotot idézte fel bennem, amikor az óvodáskorú gyerek kitalál magának egy képzeletbeli barátot. A pajtás –légyen bár láthatatlan lény vagy baba, plüssállat stb. – nemcsak támasz, sors- és bajtárs, hanem démoni alteregó is. Azaz ő a kölyök rosszabbik része, aki irányít, manipulál, parancsol. Függővé tesz.

A nemzetközi hírű autodidaktatáncművész-koreográfus a hazai kortárs táncszcéna mára legkiválóbb előadója, akinek eredeti klasszisát nem lehet megszokni.

Mellbe vág, megdöbbent, felzaklat; nem pusztán a kérlelhetetlen, rutint elutasító, sallang- és hamisságmentes, rezervált személyiségével, hanem azzal a zárt, izolált magánykozmosszal, amelybe behúzza a nézőjét.

Az elvártan különleges jelenlét mellett: a René Aubry által inspirált, Fehér komponálta remek zenére megalkotott mozgásnyelv technikás, anyagerős, néha virtuóz és a legapróbb gesztusig kidolgozott.