MEDVECZKY Lukács 4.

A Lukács bérlet elsősorban azokat szólítja meg, akiket a magyar zene sokszínűsége érdekel. Akik nyitottak a ritkaságok iránt, és olyan művek felé is érdeklődéssel fordulnak, amelyeket még sohasem hallottak, vagy akár nem is hallottak róluk. A bérlet összeállítói azonban arról is gondoskodtak, hogy az igazi közönségcsalogatók se hiányozzanak a műsorból. Ilyen Liszt Ferenc két remeke, a Tasso című szimfonikus költemény és az Esz-dúr zongoraverseny, Kodály Zoltán Háry Jánosa és Concertója, Dohnányi Ernő fisz-moll szvitje. Külön figyelmet érdemelnek azok a kompozíciók, amelyek kottájáról már legfőbb ideje volt letörölni a port – ilyen Goldmark Károly Falusi lakodalom című szimfóniája, amelyet korábban olyan nagy dirigensek tűztek programjukra, mint Thomas Beecham és Leonard Bernstein. A szólisták – Balogh Ádám, Devich Gergely, Gál Erika, Hadady László, Haja Zsolt, Vigh Andrea és Zempléni Szabolcs – a magyar zenei élet kiválóságai, akik szinte kivétel nélkül a nemzetközi szintéren is bizonyítottak. A Lukács bérlet tehát a magyar zene átfogó seregszemléjét kínálja a közönségnek.

Lukács bérlet / 4
2021. május 21., péntek, 19:30
Medveczky

Veress Sándor: I. szimfónia
Dohnányi Ernő: D-dúr hangversenydarab csellóra és zenekarra, op. 12
***
Lajtha László: IV. („A tavasz”) szimfónia, op. 52
Kodály Zoltán: Concerto zenekarra

Devich Gergely cselló
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Medveczky Ádám

A japán császárság fennállásának 2600. évfordulójára pályázatot írt ki a japán kormány, amelyet Üdvözlet címmel benyújtott I. szimfóniájával Veress Sándor nyert meg, olyan szerzőket utasítva maga mögé, mint Richard Strauss vagy Benjamin Britten. Veress művészetének vezércsillaga Bach és Bartók. Előbbi szellemisége a mű ellenponton alapuló szerkesztésében, utóbbié a magyar népzenekincs szuverén felhasználásában nyilvánul meg.
Dohnányi Hangversenydarabjában a szólóhangszer játszanivalója kevéssé szólisztikus. A kompozíció három, egymáshoz attacca kapcsolódó tételből áll: mérsékelt tempójú elsőből, scherzószerű másodikból és Adagio előadói utasítású harmadikból. Noha a mű ajánlása a jeles német csellistának, Hugo Beckernek szól, feltételezhető, hogy volt egy másik „címzettje” is: Dohnányi Frigyes, a zeneszerző édesapja, aki kitűnő gordonkajátékos volt.
Lajtha László IV. szimfóniája 1951-ben, a Rákosi-rendszer legsötétebb időszakában született. Ennek a körülménynek a műben nyomát sem leljük: szerzőnk fénylően tiszta, derűs világú művet alkotott. A két gyors tétel (Allegro molto és Vivace) merengő, szomorkás hangulatú, táncos lejtésű Allegrettót keretez. A tavasz alcím különösen a fináléra illik, amely sodró erejű, 6/8-os metrumú, pazar hangszerelésű körtánc.
Kodály Zoltán a Chicagói Szimfonikus Zenekar felkérésére, 1939–40-ben komponálta Concertóját, a zenekar fennállásának ötvenéves jubileuma alkalmából. A mű ősbemutatójára 1941. február 6-án került sor Frederick Stock vezényletével. A darab egyetlen nagy ívű tételből áll: az Allegro moderato tempójelzésű első rész visszatér a harmadikban és az ötödikben. A második és a negyedik rész lírai hangvételű Largo.