Magyar népi hangszerek - Az ütőgardon és a dob, Hang-szer-szám

Az ütőgardon testét egy darab juhar-, nyár- vagy fűzfából vésik ki, mint a teknőt. Tartozéka az ütő (ütőpáca, gardonpáca), negyven centiméternyi seprűnyél vastagságú keményfa bot. A gardonnak három, ritkábban négy húrja van, ezek közül három vastagabb, a negyedik, (a játékosnak bal kéz felől eső) szélső húr vékonyabb.

A gardonozás nem „szakember” dolga. A gardon a hegedűs férfi – többnyire cigányzenész – tulajdona, aki feleségét vagy valamelyik közeli rokonát tanítja be gardonozni, esetleg fogad valakit, aki őt nagyobb táncalkalmakon gardonon kíséri. A gardonozáshoz vonót nem használnak. A játékos, jobb kezében az ütővel, a vízszintes tetejű lábon egy síkban fekvő húrokra üt, bal kezének hüvelykujjával pedig belecsíp a pengetőhúrba, azt kissé felemeli és rácsapatja a fogólapra. A gardont ezért tréfásan néha csipisüti (csípi és üti) néven is emlegetik.
(Sárosi Bálint nyomán)