Lukács/3. Olasz Intézet

Győriványi Ráth György 1986-ban 3. díjat nyert a Magyar Televízió Karmesterversenyén, ugyanebben az évben pedig 1. díjat a Pármai Toscanini versenyen. Ezzel megnyílt előtte a világ, e helyen lehetetlen felsorolni a legfontosabb állomásokat sem. Több év után tért haza, azóta a Magyar Állami Operaházban és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának élén is hallhatjuk.

Nagy Róbert gordonkaművész hosszú évek óta Bécsi Filharmonikus Zenekar szólamvezetője, amely tény önmagában igazolja a művész rangját. Hidas Frigyes (1928-2007) egyfajta 20. századi Vivaldiként szinte minden hangszerre írt versenyművet, elsősorban fúvósokra, de vonósokra, zongorára, orgonára, még hárfára is. Rendkívül invenciózus, gazdag fantáziájú zeneszerző és nem zavartatta magát, ha művei egy-egy pillanatra a könnyűzene mezsgyéjét súrolták. Gordonkára és fúvós együttesre komponált Fantáziája 1998-ban született.

Dohnányi Ernő szintén nem nevezte versenyműnek azt a művét, amelyet 1903-ban komponált és 1906-ban mutattak be. Édesapja számára komponálta, aki kitűnő csellista volt – hálás fiúi szeretetét fejezte ki ebben a nagyon őszinte és szép darabban. Dohnányi Ernő (1877-1960) a 20. századi magyar zenének Bartók és Kodály mellett legnagyobb alakja, zongoraművészként, karmesterként, zeneszerzőként és a zenei közélet felelős szolgálójaként egyaránt. II. szimfóniáját a II. világháború alatt kezdte komponálni, majd átdolgozta. Az új változatot 1957-ben mutatták be Amerikában. Az eszmei ihletet Madách adta, a mű zárótételében pedig Bach egyik fontos témáját idézi a zeneszerző.