Lélekablak-Márai Sándor est, Rékasi Károly előadásában

„Az elemeknek és szíveknek szörnyű viharzását zártam bele, amely csak fokozatosan nyugszik le Brünhilda csodás álmáig” – írta Wagner Liszt Ferencnek A walkür partitúrájáról. A Rajna kincse felvezetése után a Wotan gyermekeinek tragikus szerelmét feldolgozó operával veszi kezdetét a szűkebben vett drámai trilógia.

Mi történik, ha egy hatalmát féltő, a földi örömöknek ellenállni képtelen fejedelem, egy feslett erkölcsű, bosszúszomjas, manipulatív nő és egy vágyaktól fűtött, de erősen befolyásolható tinédzserlány legrosszabb tulajdonságai egyszerre törnek felszínre egy szent ember megjelenésekor? Valaki elveszti a fejét…

Egy évszázaddal ezelőtt a világ először találkozott ezzel a figyelemre méltó színpadi opusszal – egy olyan művel, amely hamar a 20. századi zenei újítás egyik megkerülhetetlen darabjává vált. Az 1926-ban bemutatott daljáték mérföldköve a magyar zenetörténetnek: komponistája, Kodály Zoltán azon törekvését teljesítette be, hogy az ősi időkből származó magyar népdal a klasszikus zenével azonos helyre kerülhessen ugyancsak ekvivalens értékei okán, tehát a nemzet Operaházának színpadára.