Kripli Mari

Kripli Mari

Az Orlai Produkciós Iroda vendégjátéka

Lázár Kati hosszú gondolkodás után színpadra állította a Jászai Mari naplójából készülő egyszemélyes előadását, amelyben a kor közkedvelt színésznőjének életét eleveníti meg. Az 1850. és 1927. között élt őstehetség, a világirodalom, több, mint 300 szereplőjét eljátszotta, igazi drámai színésznő volt. Lázár Kati főleg az 1926-ban kiadott Jászay-naplót használva gondolta újra és hozza vissza a nézőknek a Kripli Mária néven született művészt minden örömével és tragédiájával együtt. A darab létrejöttében Lázár Katit munkatársa, Gyalog Eszter segítette.

"Megnéztem Katit egy előadásban, kapott valakitől egy csokor óriási kardvirágot, segítettem neki az autóig, kérdezgettem, min dolgozik, miket tervez. Mielőtt beszállt, sóhajtott egy hatalmasat. - Megcsinálom a Jászait. Muszáj. Jó ötletnek tűnt, hogy beszállok. Nekiestem a Jászai összes-nek, napló, emlékezések, levelek, aztán az életrajzok, „Így élt...”, stb. Találtam valami korabeli hatásvadász ponyvaregényt is a nagy szerelemről, végül megszereztem Plesch önéletírását is angolul – csak ez izgatott, ez a szerelem, vajon ki ez a „Hansele”, nekem Jászai élete erről szólt, úgy tűnt, ezzel teljesedett be... Beleszerettem Plesch Jánosba. Kati dühös lett. - Az egy piti csaló, egy senki gazember, végig kihasználta, hát hazudott, csak a nemesség kellett neki, Jászainak csak egy végső csalódás volt, egy fájdalommal több! Én a végsőkig védtem Jánost, ha hazudott is, nélküle sosem lett volna ez az asszony önmaga, addig két méterrel volt magán kívül végig, és ott a szerelmeslevél, hát ő maga írja le a legpontosabban, hogy megérte, minden megérte... - Ugyan már! Az egy nyálas, hömpölygő giccs! Nem igaz! Nyilván ez egy mantrázás a terápiában, valami meditáció szövege, semmi más! Sokat beszélgettünk, közben összeraktam én is egy verziót, Kati elvetette, nekiesett újra az eredetinek, szétszedte, összeraktuk megint, akkor már egyedül is tudott email-ben csatolni, átlküldte a „hiteles” verziót, kipucoltam, kinyomtattuk, de nem volt elégedett. - Kati, csak hogy tudjak igazodni valamihez: Mi a te mondanivalód ezzel az anyaggal? - Hát a fájdalom! ... Hogy ez nem én vagyok! ... Hogy én nem vagyok! ... Hogy ami én vagyok, azt nem merem, mert gyáva, gyáva, gyáva, nyomorult az ember! Ültem, bámultak a cicák. Rendben. Értem. Pár hét csönd. Aztán izgatottan hívott. - Újrakezdtem az egészet. Elölről. A szerelmi kínlódás a keret, abba szövöm bele a többit. Nagyon jól haladok, ez lesz a jó! Nemsokára átküldöm! Átküldte, elolvastam. Elengedtem. Innentől csak a korrektúrához volt merszem, a többi már az övék volt."

Gyalog Eszter