Kövek

Sokkoló történet, ami fontos témákat boncolgat és rengeteg kérdést vet fel: 
– Az egyéni felelősségen túl, mi ebben a környezet, a család, a társadalom felelőssége?
– Mi okozza ezt a fajta inger- éhséget, ami arra sarkalja őket, hogy veszélyes és kockázatos szituációkba keverjék magukat?
– Miből fakadhat az a belső ürességérzet, amit ezzel kell pótolni?
– És ott a felelősségre vonás kérdése. Mikortól és mennyire vagyunk felelősek a tetteinkért? Pont egy olyan határvonalon egyensúlyoz a darab, ahol nagyon nehéz eldönteni, hogy játszó gyerekekről vagy felelősségre vonható fiatalkorúakról beszélünk. 
Ez a darab nem kínál könnyű válaszokat és nem ítélkezik, hanem gondolkodásra hív. És ez a legnagyobb ereje. Nézőként empátiával tudjuk végigkövetni a gyerekek elveszetségét, félelmeit vagy bűntudatát.
A karakterek hús-vér kamaszok, olyan fiúk, akiket ismerünk. Akik akár mi is lehetnénk. Hányszor hallottuk vagy mondtuk mi is, hogy „csoda, hogy túléltem a kamaszkoromat”. Vajon mi volt az pillanat vagy gondolat, ami miatt azt a nagyon vékony határt nem léptük át? 
A célunk nem csupán egy színvonalas ifjúsági előadás eljátszása, hanem annak elérése, hogy a nézőtéren ülő fiatalok a történet hatására elkezdjenek gondolkodni, kérdéseket feltenni, akár magukban, akár tanárokkal, szülőkkel, kortársakkal. Ha akár csak egyetlen fiatalban megszületik egy tudatos döntés egy veszélyes helyzetben – „nem, ezt nem csinálom, mert láttam, mi történhet” – akkor már elértük, amit ez a színház leginkább adhat: párbeszédet, tudatosodást, megelőzést.
A darab tempója gyors, filmszerű, ritmusos – ez különösen fontos ahhoz, hogy a mai fiatal közönség figyelmét végig fenntartsuk. Két színész kelti életre az összes szereplőt, váltakozó jelenetekben, lendületes váltásokkal, kiemelkedő színészi koncentrációval és jelenléttel. A forma is azt szolgálja, hogy a tartalom még inkább hasson: közvetlenül, személyesen, mellébeszélés nélkül.
Ez az előadás nemcsak jó, hanem fontos is. Olyan ügyet szolgál, ami mellett nem mehetünk el. Társadalmi szerepe van – a megelőzés, az érzékenyítés és az empátia fejlesztése terén.