Kompánia-Egy Vers: Elhasznált idő

Én - Az Időember (TIMER), fizikailag és mentálisan egészséges, a szemtanúk előtt - legyenek azok valósak vagy kitaláltak, ezennel az örököseimre hagyom a következőket: Az erőmmel és tehetetlenségemmel hajtva, elveszve a saját tereimben - Elhagyom az időt!

Különösen:
- a múltat, amely emléke olyannyira gyötör, hogy megkönnyebbülés lesz számomra az emlékeimtől való megszabadulás. Ott hagyom a múltat a keményeknek, a realistáknak.
- Az elpazarolt időt itt hagyom a halálos betegeknek, akik nagyra fogják értékelni, mert semmi más választásunk nincsen.
- Az értékes időt azokra hagyom, akik a hiúságukat legyezgetik!
- A jelen idő nyugodjon békében!
- Az időhiányomat, ami a szégyenem, a sötét oldalam, annak adom, aki csak akarja!
- Nem igaz, hogy az idő az pénz - Erről valamit tudok!
- A „meg nem történt" időt a magányosokra hagyom és a hajléktalanokra, hadd legyen az ő reményük!
A jövő időt a naiv álmodozók és a hittel fűtöttek közé osztom!
Bánjanak vele, ahogy akarnak!

Zene: a társulat