Kohán István és a Győri Filharmonikus Zenekar - Múlt a mában

Ennek a hangszernek a hangja áll a legközelebb az énekhanghoz, mondta állítólag a klarinétról Mozart. Ám ha nem is ő mondta, hanem egy korabeli lapból való az idézet, Mozart akkor is egyetérthetett a kijelentéssel, hiszen két kései alkotása, a Klarinétötös és a Klarinétverseny minden üteme erről tanúskodik. A klarinét a 18. század végén igézte meg a zeneszerzőket lágy, hajlékony hangjával, nagy hangterjedelmével, felhang-gazdagságával, valamint azzal a különleges vonásával, hogy tökéletesen alkalmas szárnyaló dallamok és virtuóz futamok megszólaltatására. Mozart után az idős Haydn és Beethoven is a zenekar állandó hangszerévé tette, de a 19. században újabb és újabb lehetőségekkel gazdagodott játékmódja. Az eszményi klarinéthang nem adja könnyen magát, ahhoz, hogy valaki szép hangot csalogasson ki a hangszerből, bizony, ismernie kell a titkait. A technikai felvértezettségen kívül nem kevés érzékenység is szükségeltetik, mert a klarinétnak lelke van.
Az 1990-ben született, Junior Prima-díjas Kohán István olyan muzsikus, aki kisgyermek kora óta mondhatni barátja a hangszernek. Akkora tehetség, hogy nem is volt kétséges: a legtöbb fafúvós számára kockázatos és ezer veszéllyel teli szólistapályát választja. Négy nemzetközi verseny első díjával büszkélkedhet, 2013-ban Japán legrangosabb zenei versenyén diadalmaskodott. Nem korai tehát kijelenteni, hogy az egykor Magyarország egyik legjobb klarinétosának számító, ma elsősorban a Győri Filharmonikusok művészeti vezetőjeként tevékenykedő Berkes Kálmán utódaként számíthatunk rá pár éven belül.

Közreműködik: Győri Filharmonikus Zenekar