Kocsis Zoltán és az UMZE

A kortárs és 20. századi zene megszólaltatására, népszerűsítésére alakult UMZE Kamaraegyüttes különleges műveket társított egymás mellé ezen a hangversenyen; olyanokat, amelyeknek a többsége az 1950-es évek elején íródott, és zeneszerzés-technikailag is kapcsolódnak egymáshoz. A két félidőt a 20-21. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjének egy-egy emblematikus alkotása nyitja. Az intermezzóként megszólaló két fuvolamű közül a francia Edgar Varèse kompozíciója az ismertebb: címében a platina sűrűségére utal, és Georges Barrère felkérésére született, abból az alkalomból, hogy a fuvolaművész először lépett fel platinafuvolájával. Dohnányi Ernő barokk variációsorozat műfajban írt utolsó, opusszámmal ellátott kompozíciója 1959-ben keletkezett, különlegessége pedig, hogy a konzervatívként elkönyvelt magyar zongoraművész–zeneszerző a tizenkét fokú technikát is alkalmazza benne.

A sok stílust kipróbáló Stravinsky a walesi költő, Dylan Thomas emlékére írt kánonjai szintén nem születtek volna meg a schönbergi dodekafónia nélkül. Stravinsky bizonyos művei még mindig sajnálatosan kevés alkalommal szólalnak meg Magyarországon – ahogyan Janáček alkotásai is: különleges hangszer-összeállítású kompozíciója valójában miniatűr zongoraverseny, amelyet egy olyan kiváló zongoraművész rendelt a cseh zeneszerzőtől, aki az első világháborúban elvesztette jobb karját.