Kocsis István: Árva Bethlen Kata

Bethlen Kata 1700. november 25-én született az erdélyi Bonyhán. Ötvenkilenc évesen hunyt el, élete személyes tragédiák sorozata. Tizenhétévesen akarata ellenére férjhez adják. A református hitben elmélyült lányt “pápistával” házasítja meg anyja. Huszonkétévesen megözvegyül, második férjét harminckét évesen veszíti el. Utána nevezi magát Árva Bethlen Katának. Két házasságából származó hat gyermeke közül négy meghalt, kettőt, a katolikus hitben nevelkedő Pált és Borbálát, pedig erőszakkal veszi el tőle első férje családja. Egészségi állapota egész életében gyenge, az őt ért sorozatos csapások miatt betegsége csak tovább súlyosbodik. A mélyen hívő asszony számára gyermekei, társai elvesztése után csak a református hitvallás maradt, egyetlen vigaszként.

A rendező értő kézzel nyúlt a monodrámához. A darab egy pillanatra sem ül le, az elmondott történetet hófehér leplekkel, gyertyákkal és könyvekkel való játék teszi teljessé. Liszi Melinda Árva Bethlen Kataként egy fehér lepedőkkel körülhatárolt térben, sorsa börtönében játszik.

Liszi Melinda az első pillanattól megfogja a nézőket. Nem lehet elszakadni tőle, nem lehet közben kikapcsolni, nincs üresjárat. Pedig nincs könnyű dolga. Egy órán át kell lángolnia a színpadon, segítség nélkül. Megtörik és felemelkedik. Fiatal dacos lány, gyermekeit elvesztő anya, betegségtől gyötört ember, érett, sorsával megbékélő asszony. A szemünk láttára öregszik, érik meg a színpadon, játéka magával ragadó, megható és felemelő. A legszebb pillanatok egyike, ahogy a gyermekeit jelző égő gyertyákat önkezével oltja el, így személyesítve meg az őket elragadó halált.