J.&K. Capek: A végzetes szerelem játéka

Színdarab-részletekkel tagolt intermezzo. Talán így lehetne meghatározni a Čapek testvérek színdarabjának műfaját, mely a commedia dell’ arte irodalom (ha van bátorságunk ilyen kategóriát felállítani) egyik legragyogóbb gyöngyszeme.

Gilles, Trivalin, Brighella, Dottore, Scaramouche, valamint Isabella és Zerbine. Maguk a nevek sem engedik, hogy reálszituációban, naturalisztikus eszközökkel nyúljunk az anyaghoz. Bár a szerzői instrukció külön kiköti, hogy nem korabeli, hanem mai, de átalakított fazonú ruhákban vannak a szereplők – és ez a megvalósítás során szándékunk is – az első megszólalástól nyilvánvaló, hogy itt a legnépszerűbb commedia dell’ arte alakok parádéját, valóságos örömjátékát lesz szerencsénk végigélvezni.

A szerzőpáros remekműve egy kvázi-előadás megkezdése előtti; társulaton belül játszódó szerelmi három(?)szögről szól. A karaktereikkel szinte egybeolvadt színészek szakmai eszköztáruk legjavát elővonultatva vetekednek a gyönyörű Isabella kezéért. A cselekmény bonyolódásával egyre szövevényesebbé váló háttértörténet becsvágyról, árulásról, rajongásról, sikerekről és kudarcokról mesél. Megismerhetjük a vándortársulat életének néhány kulisszatitkát, a folyamatos pénztelenséget, a megbecsültség hiányában fellépő bizonytalanságot és szakmai féltékenységet, a belső hierarchia kavargó váltakozását.

A négy évvel ezelőtt nagy szakmai- és közönségsikerrel színre vitt A varázslatos gondola című előadás tapasztalataiból; a produkció létrehozása során kialakított, a középkori hagyományokat újrateremtő formanyelvet már elsajátított színészek munkájára számítva nagy igényekkel vágtunk bele a megvalósításba. A főbb szerepeket a már ezen a területen tapasztalt játszók keltik életre, míg a többi karaktert a színház stúdiójának tavaly végzett hallgatói. Az ő felzárkózásukra garancia a színvonalas és komoly alapokra építő folyamatos képzés és tréningmunka – hisz többségük már 7-8 éve részt vesz a Színház életében.

Előadásunk nem csupán egy stílusgyakorlat, egy formai bravúrokat felvonultató bemutató akar lenni, nem is egy rég elfeledett színházi forma emlékére állított emlékmű. Szándékunk elsősorban a fiatalok széles rétegeinek – felső tagozattól az egyetemig – ebben a többségük számára szokatlan formában mesélni a szoknyavadászat és a gyötrelmes szerelem közötti széles és színes skáláról, a szavakban és gesztusokban megbúvó, napjainkban egyre kihasználatlanabb bájról, játékosságról és erőről.