Íphigeneia Tauriszban

Görög road-movie sztárnő Aulisz után Tauriszba jut. Dramaturgiai okokból fel nem ismert öccse is felbukkan barátjával. Kínos diskurzus során kiderül, hogy megölte anyját, mivel az megölte apját. A görög mitológia-családokban ismerős helyzetet tovább fokozza, hogy Címszereplő feláldozná öccsét is, ám megérkezik a barát egy praktikus hajóhaddal. A testvérek Mükénébe távoznak, remek lehetőséget teremtve az újabb folytatásra.

A felesége által meggyilkolt Agamemnon király négy gyermeke: Íphigeneia, Élektra, Oresztész, Krüszothemisz. Az OPERA MítoszFesztjén essék szó mindről: felcsendül Richard Strauss Elektrája, benne az utóbbi hárommal, és Christoph Willibald Gluck Íphigeneiája – így az ő története sem marad ki, amely művészek ezreit ihlette meg az ókori nagy drámaíróktól, Racine-on és Goethén át, és mint hallható lesz, egészen Straussig. Félig-meddig Richard Strauss tollából, vagyis az ő átiratában hangzik el ugyanis Gluck operája. Ahogyan Íphigeneia történetének egyik részét Richard Wagner írta át, ezt, az Íphigeneia Tauriszban címűt Strauss igazította hang- és történetvezetésében feszesebbre. A mitológiai alapra írott francia mű tehát németül hangzik el, de természetesen a teltebb hangzásúra módosított partitúrából nem hiányoznak Gluck korai klasszikus stílusjegyei. A rémálmok megvalósulásának, a szülő- és testvérgyilkosságoknak történetét Alföldi Róbert vitte színre első operaházi munkájaként 2014-ben, amikor is a darab Magyarországon először került színpadra teljes egészében.