Godot-ra várva / Forte Társulat

Beckett esztétikai önmeghatározásai szerint annak kifejezését tartotta elsődlegesnek, hogy „nincs mit kifejezni, nincs mivel és nincs miből kifejezni, hogy nem létezik a kifejezés ereje, a kifejezés vágya, csak a kifejezés kötelessége”; olyan művészetről álmodott, mely „nem lázad saját fenséges jelentéktelensége ellen”.

Az előadás célja, hogy a beszélt nyelvet összehangolja a vizualitással és a mozgással, hogy általuk érzékeltesse Beckett világának a halállal, a csönddel és a zenével való különleges viszonyát. Az előadás fontos eleme az eszköztelen test, valamint annak a halálhoz való viszonya.

A halál órájában széthullt személyiség pusztulása révén próbál visszatalálni az ember előtti világhoz, saját hajnalunk előttre, oda, ahol a mozgás még az egyetemes változás rendszerében volt, és ahol a fénynek még nem volt szüksége arra, hogy felfedjék.