Fischer Iván és az Amszterdami Concertgebouw Zenekara / EURÓPAI HIDAK BUD-AMSZ. / ZENEKARI

Közreműködik:

Kelemen Barnabás: hegedű

Műsor:

Bartók: Táncszvit, Sz. 77, BB 86

Bartók: Hegedűverseny, op. posth., Sz. 36, BB 48a (1907-08)

Beethoven: V. (c-moll, „Sors”) szimfónia, op. 67

Két gazdag kulturális múltú európai főváros között épül híd a koncerten: Amszterdam nagyhírű zenekara játszik, a karmester és a szólista Budapest büszkesége. Fischer Iván a nagy B-betűsök ligájából Beethoven és Bartók műveit vezényli. Az előbbitől az V. szimfónia mindenki örök kedvence, az utóbbi fiatalkori Hegedűversenye pedig - melyet Kelemen Barnabástól hallunk - egy fájdalmas emlékű, viszonzatlan szerelem dokumentuma. És a Táncszvit? E művet több nép muzsikája inspirálta: aligha kell nála jobb zenei „hídverő”.

Bartók 1923-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének félszázados évfordulóján, a Főváros megrendelését teljesítve írta a Táncszvitet. Műve „a népek testvérré válásának eszméjét” fejezi ki - e gondolat mellett a zeneszerző más kompozícióiban is hitet tett. A fiatalkori Hegedűversenyt 1907/08-ban komponálta, a mű a nála hét évvel fiatalabb hegedűművésznő, Geyer Stefi iránti egyoldalú vonzalmának elbeszélése két tételben. 1958-ban mutatták be, a történet két szereplőjének halála után. „Így kopog a sors az ajtón” - Anton Schindler, Beethoven titkára szerint a komponista ekképp kommentálta a „Sors-szimfónia” néven ismertté vált Ötödik első hangjait. Bár a cím nem az alkotótól származik, a darabban joggal vélhetjük felfedezni egy küzdelmes életű hős harcát, amelyet a Végzettel vív, s amelyben - Beethovenhez illőn - diadalmaskodik. Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar világhírű karmestere régi kapcsolatot ápol az Amszterdami Concertgebouw 1888 óta sikert sikerre halmozó zenekarával. A szólistaként és kamaramuzsikusként egyaránt különleges teljesítményt nyújtó Kelemen Barnabás virtuóz és szuggesztív játékát itthon és külföldön egyaránt lelkesen ünnepli a közönség.

Rendező: Müpa