Erdélyi/3. Olasz Intézet

Dmitrij Sosztakovics (1906-1975) orosz zeneszerző művei, stílusa gyakran mutat éles ellentéteket. Mély érzelmek, drámaiság egyfelől, gyakran cirkuszi zenére emlékeztető trivialitás másfelől. Nyitott volt korának minden zenei irányzatára— így az Amerikából Európába áramló jazzre is. Az ő korában a jazz más volt, mint ma: a modern, szórakoztató tánczene alapstílusa. Sosztakovics több művében alkalmaz jazzes elemeket, sőt olyan darabokat is komponált, amelyek erről szólnak, ezek a Jazz szvitek. Az 1934-ben készült első jazz-szvit forrása az amerikai gyökerek mellett kelet-európai, sőt monarchiabeli - a bécsi keringő és a divatos polka - akár az Amerikába emigrált százezrek zenéje is lehetne.

Leonard Bernstein, a zseniális amerikai zeneszerző, zongoraművész és karmester zenei anyanyelve szintén a jazz, de ő a modern musical stílusának megteremtésével szerves egységbe hozta ezt az anyanyelvet az európai zene kortárs irányzataival, sőt az operák hagyományos zenéjével is. Szép példája ennek az 1956-ban bemutatott Candide c. musical rendkívül szellemes és élvezettel hallgatható nyitánya. Szergej Rachmaninov (1873-1943) korának kimagasló zongoraművésze és világszerte elismert zeneszerzője volt. Szélsőségesen romantikus zenét írt, kitörő érzelmek, hatalmas fokozások és csúcspontok, áradó dallamosság (mely helyenként már a könnyűzene határait súrolja) jellemzi műveit, amelyek különösen fiatal korában erősen oroszosak voltak. Fiatalkori, 1895-ben komponált első szimfóniája szépen példázza Rachmaninov zenéjének jellemvonásait.