Együttállás - pótjegyek

Közreműködik

Kodály Filharmonikusok

Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)

Vezényel: Grigor Palikarov (Bulgária)

George Gershwin Kubai nyitányának létrejötte egy kéthetes nyaralásnak köszönhető, amelyet a zeneszerző 1932 februárjában Havannában töltött.  Ugyanebben az évben július-augusztus folyamán már meg is komponálta az eredetileg Rumba című darabot, amelyben a karibi ritmusok és a kubai őshonos ütőhangszerek dominálnak, felöltöztetve azt az ún. szimfonikus jazz műfajra jellemző hangszínek széles választékával. A hármas tagolású, gazdag és izgalmas mű főtémájára Ignacio Piñeiro egykori slágere, az "Échale Salsita" gyakorolt hatást, de felismerhető benne a közimert " La Paloma" dallama is.  A mű hatalmas sikerű ősbemutatója 1932. augusztus 16-án zajlott le a New York-i Lewisohn Stadionban, melyről Gershwin a következőket írta: „Azt hiszem, tényleg ez volt a legizgalmasabb este, amit valaha is átéltem. 71. 845 ember fizetett a bejutásért, és csaknem 5000-en álltak a zárt kapuknál, és próbáltak bejutni – sikertelenül.”

Richard Strauss pompás szimfonikus költeménye a Till Eulenspiegel vidám csínyjei 1894-95-ben készült. A „rondó formájú csibésztörténetben” a zeneszerző egy furfangos népi hős, Till Eulenspiegel kalandjait és turpisságait jeleníti meg a későromantika szinte valamennyi kifejezési lehetőségét felmutatva. Till figurája talán leginkább a mi Lúdas Matyinkra emlékeztet, bár története morbidabb, mint a Fazekas Mihály által megírt magyar hősé. A vonóskar bevezetője indítja a történetet, majd egy pimasz kürttémát hallunk, Till névjegyét. Egy groteszk fafúvós fordulatot követően kezdődik a kalandok (rondó-epizódok) sorozata. Till a kofák sátrai közé ugrat, lelkipásztornak öltözve gúnyolja a papokat, sikertelenül udvarol egy leánynak, majd nyárspolgárokat tesz nevetségessé. Végül a megátalkodott csirkefogót a bíróság halálra ítéli és vérpadra küldi. Kivégzését, kimúlását a zene részletesen követi, majd visszatér a művet indító vonós elbeszélő-hang. Aztán váratlanul felrikkan a főhős csúfondáros motívuma, emlékeztetve, hogy egy olyan fickót, mint Till, soha nem lehet elpusztítani!

Gustav Holst „kozmikus” darabja, A bolygók, felénk kevéssé ismert, noha a szerző hazájában, Nagy-Britanniában egyike a legnépszerűbb zenekari műveknek. Holst stílusának kialakulására Grieg, Ravel és Richard Strauss mellett a hindu filozófia és az angol népzene is hatást gyakorolt. Az 1914-16 között keletkezett héttételes szvit a naprendszer bolygóinak asztrológiából ismert karaktereit mutatja be. Elemzők szerint az egyes tételek a megfelelő római istenek jellemvonásaira utalnak. (Mars, a háború hozója / Vénusz, a béke hozója / Merkur, a szárnyas hírnök / Jupiter, a szeszélyes / Szaturnusz, az időskor követe / Uránusz, a mágus / Neptunusz, a misztikus) A darabot szerzője eredetileg két zongorára, illetve zárótételét orgonára szánta. Később készült el a nagyzenekari változat, melynek bemutatója 1919-ben zajlott le Londonban. A Bolygók előadásához hatalmas előadói együttes szükséges, a fúvós és ütős szólamok száma a szokásos kétszerese, a mű fináléjában pedig még egy nőikar is megszólal. Holst a világsiker ellenére sem ezt a művét tartotta a legjobban sikerültnek, mindvégig fájlalta, hogy egyéb darabjait ritkán játsszák.

– baljos –