Csárdáskirálynő

Valami bűzlik Budapesten.

Puskapor és harci gázok, hullaszag, egy Monarchia leomló falainak pora. 

Mindebből mit sem érez az orfeumlátogató: a bűzt elnyomja a parfüm, a vaníliaillatú füst, a kiömlött pezsgő, a női bőr fölröppenő, bódító molekulái. Az élet rongyos, de a lányok angyalok. Az asszony összetör, de nincs szebb, mint a szerelem. A háború tombol, de mi húzzuk csak, kivilágos virradatig.

És túl az Óperencián boldogok leszünk.