Bűvölet

Orbán György zeneszerző életművének számos pontján tetten érhető a megkülönböztetett érdeklődés az archaikus kultúrákban rejlő örökérvényű drámai alaphelyzetek iránt. Bűvölet című operája tárgyául az Orfeusz által megjelenített szépségeszmény és a mindenkori korszellem konfliktusát választotta a szerző, aki a librettót is maga írta. A cselekmény a dekadens, önpusztító Róma végnapjaiban játszódik, szereplői a túlélés stratégájának hamis alternatívái között lavíroznak, s meghökkentő fejlemények során eszmélnek rá: szépség és igazság összefügg. A valódi tehetség, az elhivatottság, a kiválasztott szellem és lélek minden világi hatalomnál több.

Orbán minden ízében dallamos-harmonikus zenéje derűt, szarkazmust, vágyakat és szenvedélyeket, sűrített drámát és emelkedett poézist egyaránt képes közvetíteni, szereplőit pedig hatalmas előadói kihívás elé állítja.

A szerző, Orbán György a darabról:

"A szürrealisztikusan romló birodalomban vagyunk...a kései Róma szenátorának házában. Szenátor két vendégével cseveg, gyönyörű felesége és rabszolgája némán hordják fel az ételeket, italokat.
A dekadencia már önjáró. A szenátus betiltja a zenét. Ez a Kuplerosnénak jó üzletet jelent: Afrikából hozat zenészeket, amiből felvirágzik az üzlete. Tilosnak tilos, de áriában halljuk, hogyan kell az ilyesmit működtetni. A másik vendég, a Viziorgonás nagyobb ívű. Gátlástalan újgazdag, aki hazafi as alapon ad el olyan víziorgonákat, amelyek maguktól játsszák a rémes Birodalmi Himnuszt.
A vendéglátón, a szenátoron időnként még átütnek az igényesség, a műveltség foltjai. Nem bírja a Viziorgonás útszéli trükkjeit, összeveszik vele. Pedig voltaképpen ő a legsárosabb: a rémes Himnuszt ő írta, és nyerte meg a pályázatot a legaljasabb módon. Igen, mert ő szereti a zenét... Neki vannak eszményei. Imádja a Birodalmi Dalnok címet, miközben tudja, hogy botfülű.
Elsőnek a Kuplerosné veszi észre, hogy valami furcsa hangulat, emanáció, bűvölet terjeng a helységben. Lassan a Viziorgonás is "hall valamit". Kuplerosné hirtelen visítva mutat a szép rabszolgára: a "bűvölet" belőle jön!
...Szenátor nem hall semmit - N.B.: süket! De azért rákérdez a nevére... "Orfeusz", így a gyarmatárú. A szenátor elsápad, ismeri a mitológiát..."

Szereplők:

Szenátor – Balla Sándor
Víziorgonás – Laczkó V. Róbert
Kuplerosné – Molnár Mária
A feleség – Herczenik Anna
Orfeusz – Nyári Zoltán
Dajka – Gerdesits Irén

Közreműködik: a Kolozsvári Magyar Opera társulata
Karmester: Selmeczi György
Karvezető: Kulcsár Szabolcs
Díszlet, jelmez: Zeke Edit
Művészeti munkatárs: Foltin Jolán
Alkotók: Selmeczi György és Novák Eszter