BUDAFOKI 5 - Bacewicz / Antal / Delius / Csajkovszkij / Werner

Mai hangversenyünket egy 20. századi lengyel zeneszerzőnő, Grażyna Bacewicz Nyitányával indítjuk. Az Overture (Nyitány) rövid, csillogó kompozíció, rohanó, mintha a ritmikus temperamentum szárnyán szállna. Világos, egyszerű és vidám témák, kompakt forma és nem hagyományos hangszerelés jellemzi.

Ezt követi Antal Mária : Az Áramlat – Flow című műve, melyről a szerző így fogalmaz:  

“A mű megírását Csíkszentmihályi Mihály Az áramlat című könyve ihlette.

Szerinte egy cselekvésben való teljes feloldódás az önmegvalósítás és a boldogság érzéséhez vezet.

A maximális koncentráció alapfeltétele az áramlat megtapasztalásának. Ennek a pszichikai energiának a zenekari megjelenítése hallható a Fókusz című nyitó tételében.

A külvilág kizárásával olyan belső világ jön létre, amelyben az idő múlása lényegtelenné válik. Egy bölcsődal (Mozart Wiegenlied-je), egy lélekharang és egy ketyegő óra motívum a főszereplői a Világosság és Időtlenség című lassú tételnek. 

Az áramlat eksztatikus élményét bárki átélheti: az ember egyedivé válik, ugyanakkor egyesül is az énen kívül álló egyetemes értékekkel. A katarzis szimbólumaként az eső imitálásával kezdődik az utolsó, Eksztázis című́ tétel: hatalmas energiák szabadulnak föl, egy viharos szimfonikus táncban kulminálódva va a mű végén.”

Koncertünk második felét Rómeó és Júlia örök története ihlette. A későromantika és a francia impresszionizmus határán alkotó angol zeneszerző, Frederick Delius hat operájából a negyedik A falusi Rómeó és Júlia. Bár az operát magát ritkán viszik színre, az ötödik és hatodik tétel közötti zenekari közjáték, a Séta a Paradicsomban gyakran szerepel koncerteken, és sok felvétel is készült belőle. Delius ars poetica-ja ebben a művében is megmutatkozik: “Nem számít más, csak hogy áradjon a zene!”

Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziájának zenéje nem követi pontosan Shakespeare tragédiájának cselekményét, csupán költői lényegét ragadja meg – olvashatjuk Pándi Marianne Hangversenykalauzában. A bevezetés a tragédia sötét hátterét vázolja, majd Rómeó szerelme bontakozik ki, fájdalmasan és reménytelenül. A zene drámai alapgondolata – a két ellenséges indulatú család kíméletlen harca – izgatott, feszült hangulatú előkészítés után jut kifejezésre. Az ellenséges indulat végül valóságos harcban, kíméletlen öldöklésben robban ki. Mikor végre elcsendesedik, Júlia megkapó gyengédségű dallama hangzik fel. Ez a harmatos szerelem azonban ismét elvész a gyilkos összecsapásban, a leány érzelmének gazdagsága és fiatalságának minden ereje is kevés ahhoz, hogy a külvilág kegyetlenségével szembeszállhasson. Az utolsó csatazaj heves robaját a halál csendje váltja fel. Júlia halálát adja tudtunkra a zene, azonban másfelől Júlia diadalát is zengi a befejezésül felcsendülő, éteri tisztaságú dallam.