Bartók: A fából faragott királyfi / Stravinsky: Orfeusz

Balázs Béla történetében a két fiatal szerelme nagyon komoly küzdelmek árán tud csak beteljesedni. A Tündér varázslatával a Természet erői állják útjukat, hogy mindaddig ne lehessenek egymáséi, míg meg nem tisztultak a sok talmi külsőségtől, azoktól melyek eltakarják igazi értékeiket. Bartók zenéje emeli filozofikus szintre ezt a tanulságos mesét, melyben a fájdalmas önmagunkba nézés útján juthatunk el a legtisztább szerelem eszményéhez.

Orfeusz az egyik legösszetettebb mitológiai hérosz, aki lantjával képes volt befolyásolni a Természet rendjét. Még az Alvilág őrzőit is meg tudta babonázni, és alászállva megkeresni halott szerelmét, Eurüdikét. Ám a feltételt, mellyel felhozhatta volna az élők közé, nem tudta betartani, hiszen nem bírta ki, hogy ne nézzen hátra kedvesére a kivezető úton. Bizonytalan volt, hogy követi-e? Vagy türelmetlen a vágytól? Milyen férfiúi erény híján volt a híres lantos? Stravinsky balettzenéje éteri hangokon szólaltatja meg a művész pokolbéli utazását.