Banális viszonyok - édes finomságok

„Mozart zseniális muzsikája óriási inspiráló erővel hat. Műveit hallgatva ösztönösen mozgásba lendül a test, egészen sajátos képi és mozgásvilágot kelt életre, általa – úgy érzem – egy másik szférába lépek. Zenéje a rokokó világ játékosságát, a férfi-nő viszonyt, szövevényes testi-lelki kapcsolatainkat juttatja eszembe; ha hallgatom, a 18. századi francia budoárok rafinált világa jelenik meg képzeletemben. Előadásunkban apró jelenetek sorában kel majd életre egy képzeletbeli rokokó kastély titkos világa, sok helyzetkomikummal. Lesz benne szerelem, féltékenység, ártatlan kíváncsiság, finom és pajzán gondolatok, párok, szerelmi háromszögek, izgalmas kapcsolatok, álmok – ébredések, cselszövések és praktikák, – szépség és finomság: a tánc, a zene és a látvány egységében.” (Vincze Balázs)

Maynard Solomon, világhírű zeneesztéta Mozartról szóló könyvében részletesen leírja, ahogy a zeneszerző zsenialitása már kisgyerekkorában a bámulat tárgya volt, és szinte egész Európa, köztük az uralkodók is, csodájára jártak. S ami a legcsodálatosabb, hogy ez az ámulatunk Mozart iránt lassan kétszázötven éve nem múlik...

„A történelem leghíresebb zenei csodagyerekeként számon tartott Mozartot számos kiváló megfigyelő vizsgálta meg, akik hitelesítették képességeit, és szárnyaló tudományos beszámolókban írták le bámulatos tehetségét. Daines Barrington fölkereste a kilencéves Mozartot, és számos feladatban tette próbára, következtetéseit pedig a Londoni Tudományos Akadémián nyújtotta be. A tudós megerősítette, hogy a gyerekben igen korai természetfeletti tehetség mutatkozik. Párizsban Friedrich von Grimm, az enciklopédisták munkatársa döbbenten kiáltott föl, mondván, hogy a gyermek olyan rendkívüli jelenség, hogy az ember alig hiszi el, amit saját szemével lát és saját fülével hall. Auguste Tissot, svájci filozófus pedig azt jegyezte fel, mennyire megdöbbentette a gyermek muzsikálása: játékának »erőteljessége a zseni bélyegét viseli magán, változatossága roppant élénk fantáziát jelez, bája pedig magabiztos ízlést. A szíve éppen olyan érzékeny, mint a füle, szerénysége ritka ebben az életkorban, s ritkán párosul ilyen felsőbbrendűséggel. Igencsak tanulságos azt hallani a szájából, hogy tehetségét a Mindenhatónak köszönheti, s hogy ebből – elragadó őszinteséggel és a legbensőbb meggyőződéssel – arra következtet: megbocsáthatatlan volna, ha büszkélkedne vele.”

Fotók: Kálmándy Ferenc