A mű tematikája Verdi legádázabb harcát indította el a nápolyi, majd római cenzúrával. Az eredeti librettó egy svéd királygyilkosság valós, 1792-es történelmi eseményét dolgozta föl, de ez a kor politikai helyzetében túl kényesnek bizonyult, ezért megpróbáltak a cenzúra kedvében járni: a királyból gróf lett, és áthelyezték a cselekményt Európából az amerikai angol gyarmatokra. A római cenzúra néhány apró változtatással színpadra engedte a művet, amelyben, ha lehántjuk a cselekményről a politikai gyilkosság rétegét, egy szerelmi történet tűnik elő: a politikai elégedetlenség mellett az igazi tét egy megmentésre szoruló házasság, amelynek kulisszájában a viszonzatlan szerelem és az elvakult féltékenység zsigeri érzelmei mozgatják a szálakat.

Az álarcosbál tizenkét éve nem járt az Opera színpadain, most a fiatal versenygyőztes olasz rendező, Fabio Ceresa értelmezése kerül az intézmény repertoárjára.

Eugène Scribe műve alapján a szövegkönyvet írta: Antonio Somma
Rendező: Fabio Ceresa
Díszlettervező: Tiziano Santi
Jelmeztervező: Giuseppe Palella
Mozgástervező: Mattia Agatiello
Világítástervező: Stadler Ferenc
Dramaturg, magyar nyelvű feliratok: Orbán Eszter
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Karigazgató: Csiki Gábor