Amerikai rapszódia

Műsor:
Dohnányi E.: Amerikai rapszódia, op.47
Kerek G.: Szaxofonverseny
G. Gershwin: Lullaby
G. Gershwin: Egy amerikai Párizsban
 
Közreműködik:
Czakó Péter - szaxofon
Kodály Filharmonikusok Debrecen
 
Vezényel: Kovács László

Az akkor már Amerikában élő Dohnányi Ernő vezényletével hangzott el Athensben az Amerikai rapszódia 1954. február 21-én. A darab valóban jellegzetesen amerikai hangulattal bír, motívumaiban pedig Gershwin, sőt, még inkább a shaker-dallamokat egy csodálatos táncfüzérben halhatatlanná tévő Aaron Copland neoklasszikus stílusát idézi. Népi ballada, spirituálé, népdal, country dance is szerepel az ihlető források között. Dohnányi 1949 novemberétől haláláig, 1960-ig élt Florida fővárosában, Tallahassee-ben. Szerzeményének megalkotását minden bizonnyal az új haza iránti tiszteletadás is vezérelte.

A magyar kortárs zeneszerzés egyik legizgalmasabb egyénisége Kerek Gábor, a Szaxofonverseny alkotója. Fagottművész, blockflöte tanár, fúvószenekari karnagy és zeneszerző is egyben. Kerek Gábor fagott-tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatán kezdte, ahol 1991-ben fúvóskarnagyi diplomát szerzett. 2001-ben ugyanott blockflöte és régizene szakon is végzett másoddiplomásként. 1999-ben kezdte zeneszerzés-tanulmányait Csemiczky Miklós növendékeként. 2005 májusától a Magyar Zeneszerzők Egyesületének tagja, a Kazincbarcikai Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. 2014 februárjában megnyerte az Armel Operafesztivál nemzetközi operaíró-pályázatát a Parody című operájával. A művet a pilseni Josef Kajetán Tyl Színház mutatta be október 12-én Budapesten, az Armel Operafesztiválon. Zenekari és kamaradarabjai mellett a szerző szívesen ír gyermekeknek szóló etűdöket is.

A hangversenyprogram második felében George Gershwin két – ugyancsak jellegzetesen amerikai melódiákból táplálkozó – művét hallhatjuk. Gershwin a Lullaby-t tanulói gyakorlatként írta meg, 1919-ben. Tanára, a magyar bevándorló Edward Kilenyi (Kilényi Ede), alaposan felkészítette a klasszikusokból, és megismertette olyan korabeli európai zeneszerzőkkel, mint Arnold Schönberg és Debussy. A Lullaby talán Gershwin első "komoly" műve, előtte musicaleket, kísérőzenéket szerzett. Első nagy közönségsikere az ugyancsak 1919-ben írt Swanee című dal volt, amelynek köszönhetően ismert szerző lett. A Lullaby kéziratát keletkezése után jó negyven évvel Gershwin bátyja, Ira megmutatta Lary Adler harmonika-virtuóznak, akinek a harmonikára és vonósnégyesre átírt változatát 1963-ban játszották az edinburgh-i fesztiválon. Az eredeti verzió premiere 1967-ben, a kongresszusi könyvtárban volt, a Julliard Quartet közreműködésével. A koncerttermekben néha még hallani a mű vonószenekari változatát is. George Gershwint a húszas évektől komolyan foglalkoztatta az amerikai dzsessz és a klasszikus zene egyesítésének a gondolata. A Lullaby harmóniái és ritmusai egyértelműen utalnak a bluesra és a ragtime-ra.

Az Egy amerikai Párizsban George Gershwin egyik legismertebb szimfonikus műve. A darab Gershwin egyik párizsi tartózkodása során született, és az 1920-as évek Párizsának hangulatát mutatja be. George Gershwin 1928-ban utazott Párizsba, azzal a céllal, hogy az ottani neves zenei személyiségektől tanuljon, mélyítse zenei tudását. Párizs igazi világváros volt, a kor művészeti életének a központja. Gershwint elbűvölte a város légköre, ezeket a benyomásokat öntötte zenébe. A zongorakivonattal még Párizsban elkészült, de igazi terve egy zenekari mű megírása volt. Hazatérve nekilátott a hangszerelésnek, amivel novemberre készült el. A háromtételes, de szünet nélküli művet nagy szimfonikus zenekarra komponálta, a vonóskaron kívül három fuvola, két oboa, angolkürt, három klarinét, két fagott, négy kürt, három trombita, három harsona, tuba, három szaxofon, változatos fajtájú ütőhangszerek és cseleszta vesz részt az előadásban. A darab második és harmadik részében jellegzetes blues-témát hallhatunk, és a dzsesszből merített blue-note is színesíti a zenét. Az új műről így nyilatkozott a Musical America című lapnak: „Új művem szabadon komponált rapszódia-jellegű balett, a legmodernebb zene, amit ez ideig írtam. A nyitótétel Debussy és a Hatok modorában tipikusan francia stílusú – noha a témák mind eredetiek. Egy amerikai benyomásait igyekeztem visszaadni, amint Párizsban jár-kel, az utca zaját hallja, a francia légkört érzi.”  A darab bemutatója 1928. december 13-án volt New Yorkban, a Carnegie Hallban.