A szerető álma - Tóth Krisztina írásai zenével és tánccal körbevéve

A szerető álma - Tóth Krisztina írásai zenével és tánccal körbevéve

"és kitakarva látszott, hogy a testek
még fiatalok, de már nem egészen,
hogy halandóak, de már nem egészen,
és csukott szemmel az egyik megígérte
a másiknak, hogy ott, a másik évben
lesz macska is, mert anélkül mit érne...."

Takács Kati: „Sok évvel ezelőtt, apám halálát követően figyeltem fel Tóth Krisztina verseire. A rádióban olvastam fel egyik versét, amely pontosan kifejezte az akkori zaklatott lelkiállapotomat és sikerült olyan személyesen megszólalnom, ami ritkán fordul elő. Ettől kezdve kíváncsian kerestem és vártam az írásait.
Az elmúlt évben is hozzá fordultam, amikor színházi és egyéb gondjaim kezdtek bekeríteni, s úgy éreztem Tóth Krisztina írásainak segítségével kibeszélhetem magamból őket.

Írásaiban, a pontos helyzet- és emberismeretének kíméletlensége többnyire a legváratlanabb pillanatokban és szituációkban humorral oldódik, mert Ő a hétköznapokat, az emberi esendőséget, kicsi drámáinkat, botlásainkat, szerelmeinket olyan éles megvilágításba helyezi, amelyben apróságaink költészetté emelkednek és a helyzetek groteszkségének köszönhetően, hol pirulva, hol felszabadultan nevetve ismerünk rá magunkra és kicsi világunkra, és ez üt igazán szíven, ez vezet a katarzishoz.

Hosszú időre volt szükségem, míg összerakosgattam az anyagot és közben éreztem, hogy szükségem lesz társakra, hát választottam 4 férfit: 2 zenészt, 1 táncost, és 1 rendezőt.
Jó mulatság volt a próbákon a női szemszöget egyeztetni a férfi tapasztalással. Miközben Tóth Krisztina gyönyörű, izgalmas nyelvezetét összesimítottuk a zenével, s érzem annak örömét, ahogy egy tekintettel, egy mozdulattal, egy közös lélegzetvétel szünetében megteremtődik közöttünk az együttes színpadi létezés, a színház."

Háttér-képek: Magyarósi Éva