A Pygmalion-hatás

Az előadás megtekintése 12 éven aluliak számára nem ajánlott.

A görög mitológia szerint a nőtlen király és szobrász, Pygmalion beleszeretett saját művébe, olyan tökéletes és élethű női szobrot faragott. Ahogyan a Pygmalion-hatás című balettban Leon, a sztárbalett-táncos igazi táncosnőt farag a szegény sorból érkező Galából. „Ez a balett koreográfiai értelmezése művész és műve mítoszának, mely rávilágít arra, hogy a művészet és az élet mennyire összefonódik, mégsem ugyanaz. A balett középpontjában egy nyomorban élő pimasz lány áll, aki a versenytánc világában találkozik a gazdagsággal, az előadói tökéllyel, ahol a szépség és a mozgás csalóka könnyedsége csak kemény munkával érhető el, míg a látszólag vonzó színpadi hírnév nem védi meg az embert a magánytól. A híres táncos vezetésével a hősnő egy olyan ösvényre lép, ahol a test mozgásának transzformációja kezdetben szórakoztató kísérletnek tűnik, ám valódi drámába torkollik” – mondja Boris Eifman, az ifj. Johann Strauss virtuóz zenéjére készült tragikomikus balett koreográfusa. Eifman a hetvenes években kezdett koreografálni, s művei közül az irodalmi ihletésű balettalkotásait értékelik a legtöbbre. Együttese, az Eifman Ballet – amely modernitásával és kifejezőerejével forradalmasította a klasszikus táncművészet fogalmát Oroszországban – számtalan külföldi turnén vett részt. Eifman koreográfiái számos helyen színpadra kerülnek. A Magyar Állami Operaház közönségének is volt már alkalma megcsodálni munkáját, hiszen láthatta a Dosztojevszkij-regény alapján készült Karamazov testvérek című balettjét.