A gyertyák csonkig égnek

Márai Sándor műve világhírű alkotás, a regény számtalan kiadást ért meg. Tíz évvel ezelőtt Pozsgai Zsolt író dramatizálta a regényt, és ez a változat több színházban bemutatásra került. Mi a titka a regénynek és a színművek? Márai utolérhetetlen módon tud ábrázolni egészen hétköznapi eseteket úgy, hogy azt könyvben vagy színpadon az élet egészének tudjuk értelmezni. Henrik és Konrád, a két valamikori katona-barát közös szerelme Krisztina – aki miatt a barátság megtört, megszakadt. Sőt, a két ember huszonhat évig nem is találkozott. Krisztina Henriket választotta, az egzisztenciálisan révbe ért, nagy családi háttérrel rendelkező tisztet – bár igazából a másik férfi, Konrád iránt vonzódott. Konrád szertelen, kicsapongó életet élt, szerette a zenét, bejáratos volt a házaspárhoz. Egy nap Henrik rájött, hogy barátjának viszonya van a feleségével – ráadásul ezt még egy gyilkossági kísérlet is alátámasztotta.
Konrád elmenekült a helyzet elől, Krisztina külön élt férjétől, majd az asszony pár év múlva belehalt a szégyenbe. Huszonhat év telik el – és a két barát ismét találkozik, Konrád megjelenik Henrik kastélyában. És megkezdődik a leszámolás a két hajdani barát között.

A színpadi adaptáció fontos szereplője Nini, az öreg dajka, aki eddig életben tartotta szinte a magányos tábornokot, és most vezető szerepet játszik a találkozásban is.
Megbocsátás nem lehetséges – de megbékélés a múlttal talán. A két férfi megteszi az erre irányuló kísérletet, a végkimenetele ennek a kísérletnek azonban kétséges.
Kibírják-e lélekben ezt a találkozást, és hogy néznek szembe az imádott nő emlékével?