A gát...

Vidéki ír kocsma, négy férfi és egy nő, ülnek, iszogatnak, beszélgetnek. És észrevétlen belecsúsznak egy olyan hangulatba, amiben mindenkiből kiszakad egy-egy furcsa és titokzatos történet, és maguk sem veszik észre, de életük egy fontos estéjét töltik itt együtt, amikor mindenkiről kiderül, mennyire vágyja a szeretetet, és közben az is kiderül, talán maguk sem hitték volna, de képesek is ezt a szeretetet nyújtani a másiknak. Talán mert egy kíváncsi, szép, szabad és törtszívű nő lépett közéjük néhány órára… 

„… Lent a műhelyben. Jelentéktelen kis munkákat kihúzni egész napra. Órákig elvacakolni egy sima defekttel. Hogy ne kelljen azon töprengenem, miként alakulhatott volna az élet, vagy mit hogyan kellett volna tennem. Mintha folyton csak elfordítanám a tekintetemet. Ahogy akkor, a lakodalomban. Mert csak akkor szabad elkapni valakinek a tekintetét, ha tud is mit kezdeni vele az ember. És nem múlik úgy nap, hogy ne annak a lánynak a nevével ébrednék.”  (részlet a darabból)