A fösvény

A színház házhoz megy
Moliere: A fösvény
vígjáték két részben

Mennyire könnyen elítéljük azt, aki fösvény módon kuporgat, számolgatja nehezen megszerezett vagyonkáját, s közben észre sem veszi, hogy egyedül marad, elveszít mindent, ami fontos. Mert valahogy azt érezzük, mi sokkal különbek vagyunk, nincs takargatni valónk. Egészen addig, míg nem kerülünk hasonló helyzetbe.

A közel 400 éve keletkezett műben Molière nem ítélkezik. Csupán pontos képet rajzol arról, hogyan viselkedik az ember különböző helyzetekben. Mert persze nem rokonszenves a csupán az anyagiakat szem előtt tartó zsugori, de megvan a véleménye a talpnyaló leendő vejről, az öregedő, mindenáron házasodni vágyó lányról, a csak magával törődő, mégis cselekvésképtelen fiatalemberről, s így tovább.

A fösvény is, akárcsak a többi Molière­ vígjáték, ugyan eléggé riasztó képet fest az emberekről, de mindezt úgy, hogy közben, ha néha kicsit szorongva is, de felszabadultan nevet a néző. Talán ez a több évszázados titka: egyszerre gondolkodtat el a világ alapkérdésein és vidámít föl azzal a tanulsággal, hogy a rossz ellenében is lehet élni.

Fordította: Illyés Gyula
Rendező: Merő Béla