A baba

Bartók Béla két nagyhatású színpadi műve a férfi és nő közötti kapcsolatok dinamikáját, személyiségük mélyebb rétegeit vizsgálja olyan alkotók színre vitelében, akik mindketten a hagyomány és az újítás ötvözésével tárják fel a darabokban rejlő lehetőségeket a 21. század közönségének.

Egy évszázaddal ezelőtt a világ először találkozott ezzel a figyelemre méltó színpadi opusszal – egy olyan művel, amely hamar a 20. századi zenei újítás egyik megkerülhetetlen darabjává vált. Az 1926-ban bemutatott daljáték mérföldköve a magyar zenetörténetnek: komponistája, Kodály Zoltán azon törekvését teljesítette be, hogy az ősi időkből származó magyar népdal a klasszikus zenével azonos helyre kerülhessen ugyancsak ekvivalens értékei okán, tehát a nemzet Operaházának színpadára.

A barokk zene két óriása találkozik az adventi időszakban az OPERA Zenekar és Énekkar előadásában. Bach jól ismert Magnificatjának eredeti, Esz-dúr hangnemben íródott változatát maga a szerző egészítette ki kifejezetten az ünnepkörhöz illeszkedő részekkel. Händel Messiása szintén elengedhetetlen része a karácsonyi várakozásnak.